Irodalmi Szemle, 1968
1968/7
a 90 éves Steich korunk egyik legnagyobb és legsokoldalúbb képzőművésze. A század elején Picassóval, Matissal és Chagallal együtt a „párizsi iskola" élcsapatába tartozott, de nemcsak képeket festett, hanem textilterveket is készített, könyveket illusztrált, sőt a kertészetet is művészi rangra emelte — gyönyörű hibrid delfiniuma volt az egyetlen élő virág, amelyet a Museum of Modern Art eddig kiállított. Idővel mégis a fényképezésben, amelyet fiatal kora óta szenvedéllyel művelt, találta meg legegyénibb alkotóterét. A fényképezést mégsem tartotta önmagáért való műfajnak, hanem a modern művészet szerves részének, amely a kor festészetével, szobrászatával együtt alakul, fejlődik és gazdagodik. Ezért rengeteget kísérletezett — és kísérletezik még ma is — keresve a modern emberi érzésvilág vizuális kifejezését. E kísérletek során művészi formanyelve a kubizmus, fauvizmus, futurizmus és szürrealizmus korszakokat jelző fokain át eljutott az absztrakcióig. Amilyen hittel, odaadással és mesterségbeli tökéllyel ápolja Steichen kiváltságosán gazdag élete folyamán a fény művészetét, olyan jelentős a modern festészet és szobrászat elismertetése érdekében új hazájában, az Egyesült Államokban kifejtett tevékenysége. Ö mutatta be Cézanne, Rodin, Brancusi művészetét Alfred Stieglitz világhírűvé vált New York-i galériájában, s az ő művész-portréin át közeledett Amerika közönsége a kor nagy európai művészegyé- niségeihez. E fényképeivel, amelyek a „Vanity Fair” oldalain jelentek meg, elnyerte az Újvilág legjobb portréfotogra.usának a címét. Fényképei előtt rövidesen megnyíltak a Museum of Modern Art termei, amelyekben 1947 óta, amikor a múzeum foto- osztályának az igazgatója lett, eddig 44 kiállításon mutatta be a műveit. E kiállítások anyaga mind egy-egy központi téma köré csoportosul, s gondolatilag és formailag tö kéletes egységet képez. Egyik legismertebb ilyen Steichen-fotociklus a drámai erejű, mély humanitással áthatott „Emberi család”, amelyben megkapó közelségből mutatja be a mindennappi élet névtelen hőseit. A ciklus ezért több, mint típusok és dolgok művészi dokumentációja: vallomás az emberről, s állásfoglalás az igaza mellett. A kiállításnak Amerika 38 államában 9 millió látogatója volt. Az anyagot 1959- ben Moszkvában is bemutatták, s az akkor %m5olcvan esztendős művész személyesen vett részt a megnyitón. John F. Kennedy 1963-ban „A Szabadság Elnöki Érdemrendjével”, az Egyesült Államok e legnagyobb kitüntetésével tisztelte meg Edward Steichent, akinek a nevét azóta a Museum of Modern Art a homlokzatán viselt. Valamikor Carl Sandburg írta meg az első Stetchen-monográfiát. Az Irodalmi Szemle mai száma a kilencvenéves művész müveiből hoz egy válogatást. (T.) Edward Steichen: Spirális, 1935 ^
