Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - FIGYELŐ - Dr. Fogarassy László: Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban
csolatai, a cseh művelődés fejlődésének visszhangja a magyar liberális közvéleményben, a magyar s a cseh irodalom s tudomány a jelzett időszakban, a magyar kultúra a cseh földön. A jelzett tematikából érezhető, hogy Pražák elsősorban a pozitív kapcsolatokra fekteti a súlyt. Valóban, az említett s rendszerint pozitív visszhangot kiváltó kapcsolatok vitték előbbre nemcsak a csehek s a magyarok barátságának ügyét, hanem jórészt a cseh s a magyar fejlődést is. Második tanulmánya: Prameny a literatúra k vztahűm české a maďarské osvícenské védy a kultury, különlenyomat a brünni egyetem bölcsészeti karának évkönyvéből. A cseh-magyar tudományos s irodalmi kapcsolatok forrásait, irodalmát rendszerezi. Külön érdeme, hogy számtalan kéziratos anyagot dolgoz föl, így Dobrovský, Dlabač, Cerroni, Pelei, Durych s mások kiadatlan leveleire céloz, eddig ismeretlen csehországi útleírásokra, melyek magyar szerző tollából származnak, s melyeknek megértőbaráti hangja a XVIII. század végi magyar közvélemény cseh rokonszenvére enged következtetni. Pražák a saját maga kijelölte úton halad tovább harmadik tanulmányában: Ke stykűm Josefa Dobrovského s Ma- ďary (Slavia XXXVII. — 1968 — 91— 110). Már német nyelvű monográfiájában érintette az itt tárgyalásra kerülő kérdéseket, s e tanulmánya tulajdonképpen monográfiája megfelelő fejezetének a Slavia számára készült átdolgozása. A magyar földön született Dobrovský magyar tudósokhoz fűződő kapcsolatait tárja elénk, azokat a magyar s a cseh felvilágosodás párhuzamos, egymással sok pontban érintkező törekvéseinek széles medrébe beleágyazva. A Dobrovský—Ribay-levelezés szinte valamennyi magyar vonatkozásának hátterét megkeresi, Dobrovský s a nagy magyar könyvgyűjtő, Jankovich Miklós levelezését ő tette közzé, most ő helyezi bele a cseh- magyar kapcsolatok fejlődésébe, Dobrovský s a német nyelven író Engel János Keresztély rokon, de olykor egymást keresztező, vitát kiváltó munkásságát az addig közzétett nyersanyagból ő értékeli, teszi a helyére. Hatalmas anyagot tartalmaz a három tanulmány. Szempontja: a két nép tudósainak barátságát, kapcsolatát, egymást támogató fejlődését dokumentálni. Emellett fény derül a cseh fejlődés alapvetően tudósi, a magyar fejlődés alapvetően szépirodalmi jellegére. Ugyanakkor éppen e szépirodalmi jelleg miatt hanyagolta el a magyar Irodalomtörténet a rokonterületek kutatását. Pražák számos adatot, meggondolandó szempontot ad Jankovics Miklós, Rumy Károly György, Engel János Keresztély s mások arcképének pontosabb megrajzolásához, ugyanakkor rámutat a nevezett tudósok cseh kapcsolatainak fontosságára. A magyar tudomány nem hagyhatja figyelmen kívül a XVIII. század végének s a XIX. század elejének cseh-magyar kapcsolatait, azok mindkét nemzeti mozgalom fejlődésének nem elhanyagolható részei. Pražák tanulmányai arra is figyelmeztetnek, hogy a cseh, a szlovák s a magyar tudomány e korszak pontos és hű ábrázolását csak egymás kutatásainak összehangolásával, figyelemmel kísérésével tudja megvalósítani. Fried. István Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban (Európa Könyvkiadó, Budapest 1967, 492 l.) A mostani évtizedben megjelent memoárirodalom egyik legfigyelemreméltóbb terméke ez a könyv. Nemcsak azért, mert a szerző a Magyar Népköztársaság első elnökének özvegye, idősb gróf And- rássy Gyula unokája és ifj. gróf András- sy Gyula mostohalánya, hanem azért is, mert emlékiratai egyúttal korrajzi jelentőségűek. Talán belőlük ismerhetjük meg legjobban az egykori magyar arisztokráciát, mert a cím nem fedi teljesen a tartalmat. Voltaképpen önéletleírás a szerző születésétől egészen 1919 júliusáig. A naplóklvonatok az 1914. szeptember 8-től 1919. március 30-ig terjedő időszakból valók. Hogy a szerző emlékezéseit és a naplójegyzetek egy részét angolul írta, részben azzal magyarázható, hogy gyermekkorában angol nevelőnője mellett először ezen a nyelven kezdett beszélni, magyarul csak később tanult meg. (Notabene gróf Széchényi István naplóit németül, Štefan Krčméry pedig magyarul írta.) A fősúlyt természetesen arra az időszakra fordítja, ami
