Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Tóth László: Két vers - Bánó Miklós: Harmincéves Vénusz (vers)
Tóth László történelemkönyv saját használatra Ordít egyet lenyelt önmagát odaadja másnak a szerelem barlangjában őrzi foglyait az egyszemű éjszaka leradíroznám arcáról a világító szeplőket hogy megszökjek két párhuzamos közé szorított ágyamon csúszni kezdek a végtelenbe. nyolcig számolt a pillanat és a hatkezű szobor levágta sárkányaim fejét az abroszon otthagyta ujjlenyomatát az arra járó idő hagyjátok a tükör előtt játszó őszhajú fejedelmeket két perc a folyóparton 1. perc nagy hal csillogott az égen és a halász kifogta magát most ott ficánkol a csend hálójában a fák ágain konkrét mesék csüngnek 2. perc a kés úszni kezdett a vízben kéményeiből vörös gőz szállt fel a kéz öttornyú templomából ismeretlen zsoltár szűrődött ki az oltárnál sárga kiscsibe csilingelt s a padlón felravatalozva ott feküdt egy tenyér mozdulatlanság megkoronázott templom nyújtotta nyakát az égnek törvényt írok az út porába körmeim ikonjairól piros a kenyér kék a só szürke a víz és törvény a parton fa a kő a szó Bánó Miklós harmincéves Vénusz Harmincéves Vénusz mosakodik az árnyékban. Verebek táncolnak a keblén. Párolog a levelek szaga és egy feketeruhás öregasszony kenyérmorzsákat szór a szobor lábához. 1. 2. 3. 4. 5.
