Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Holan, Vladimír: Versek
Vladimír Holan térdig Nada I. nehezebb neki sorok I. a nő A hó térdig ér decembernek. Az asszony naspolyalevéllel illatosítja az ingét... Aztán addig szeretkezik egy férfival a tükörben, mígnem könyv lesz belőle, könyv, mely önmagától kinyílik ... Ha már ráköpött a disznóparéjra, aludni tér, s ilyenkor mindegy, melyik kedvese felé fordul arccal... Miközben a vak a képek ajtaja mögött hallgat, te a disznóól sarkának támaszkodva látod, amint a sors a kertben ráköp egy eperlevélre ... A jelen két helyen egyidőben, beszél az ébrenléttől az álomig vezető úton ... De a föld ruhája azzal büntet, hogy elfeledi a testet... Az üröm nem tehet keserűségéről. Az el nem fogyasztott kenyér nem tehet hirtelen halálodról. A gyilkosnak semmi sem idegenebb, mint az elvontság. Nem a reménnyel, a biztonsággal nehezebb neki... Itt maradni még egy percig, elodázni a halált, de nem lehet, mert a halál előbb van, mint az élet. De néha szándékosan elváltoztatja hangját. A szerelem ellen beszél? Néhány szenvedély minden angyalban közös, de a mérték náluk sem mindig ugyanaz. Hogy ismerhetnénk hát magunkat mi, kik mozgásban vagyunk? Hogy ismerhetnénk magunkat, ha elfáradunk? A férfi elfordul... S a nő pipacscsokorral törli meg hasát... Tőzsér Árpád fordításai
