Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Svájci német költők: Erwin Jaeckle, Eugen Gomringer, Jörg Steiner és Rainer Brambach versei
Eugen Gomringer Rainer Brambach az irányt követni (der línie folgen) az irányt követni a térben maradni az irányt elhagyva a térben maradni elhagyva a térben az irányt követni a teret elhagyva az irányt követni az irányt elhagyva a pontra rátalálni a sötét titok itt van van itt a sötét titok milyen nehéz (wie ist unter den füssen) Milyen nehéz lábam alatt az út, mikor a nappal bezár erőszakos ébredésbe; a végletekig: csöppnyi repedést tépve az aszfalton, aztán a víz, tükör, lendülő kezek s a dél zuhanó bárdja. Mint virágzik ki a tétovázásból egy kert, teli tavasszal, ám a virág neve gyász. Mint rajzolódik az estbe egy ablak sötétségből s átmenetből és magányos füstből. a fa (dér baum) Mióta idekint lakom a telepen e házban, egy fa növekszik a pincéből a padlón s a manzárdon át. Minden ablakon lomb lobog kifelé, mint a zászló, a mohaszürke tető felett ring a fa csúcsa. Gondtalanul élek az ágak között, rozsdásodik a fűrész a pajtában, korhad az aprítótönk az udvaron. A szomszédok meg azt beszélik: Olyan a háza, mint a miénk, minek örül ez a bolond — Figyeljetek csak, reggel énekel, és nevet, mikor alkonyul! Nő a fa. Jörge Steiner mandulafám virágzik (mein mandelbaum blUht) Mandulafám virágzik — illata: szelíd mozdulat a víz felé, oly hang a fülben, mintha alvó sirály szólna, mint fény az aranyfüstben vagy az éj aromája a hajban s a tetőn távoli dübörgés, vonat robog a hídon. Mandulafám virágzik, kátrány szárad a törzsén, halkan lélegzik a remény. Hajnal Gábor fordításai
