Irodalmi Szemle, 1968

1968/6

■s*: m látogatás a podolini Németh Kálmánnál A Főt melletti Somló hegyen, Fáy And­rás présházában olvasta Jel Vörösmarty először a híres „Fóti daľ'-t. Nos, e hegy lábánál, idillikus környezetben, ott ahol a pesti lapály kezdődik, él és alkot Németh Kálmán szobrászművész. Azt is mondhat­nánk, hogy az ő háza már régen túlnőtte a mindennapi értelemben vett lakás Jogal­mát, hiszen az ma már múzeumnak számít. Ezt úgy kell értenünk, hogy nemcsak Né­meth Kálmán itt elhelyezett szobrai és dombormüvei révén vált azzá, de ő faragta a lakás bútorait, csillárjait, sőt ajtóit is. S mindez itt van a földön, de valahogy az egész gyűjtemény láttán önkéntelenül is a Fóti dal sorai jutnak eszünkbe: „Törjön is mind ég felé az ami gyöngy..", mert hi­szen e gyűjtemény mindegyike egy szép, igaz és megtisztult élet után áhítozik.* J Németh Kálmán művészetéről számtalan cikk és tanulmány jelent már meg, kiele­mezvén egyenként a dolgozó ember, a népi hagyomány, s a bölcselkedés felé hajló munkáinak formai és eszmei lényegét. Mi most kíséreljük meg átfogó képet adni egész művészetéről. (Jegyezzük itt meg, hogy az 1965—66-ban a budapesti Iparmű­vészeti Múzeumban közel 3 hónapig tartó kiállítását több mint 17 ezer ember tekin­tette meglj A szlovákiai magyar olvasókat annál is inkább érdekelni fogja ez a mű­vészet, mivel Németh Kálmán a szepességi Podolinban született. Ez nem elvetendő kö­rülmény, hiszen a vele való beszélgetések folyamán mindig megnyilvánul a hegyvi­dék és a sudár növésű fenyőfák szeretete. Elöljáróban ugyanis meg kell említenünk, hogy Németh Kálmán — egynéhány kivé­teltől eltekintve — fából faragja szobrait. Ö tehát minden bizonnyal a Tátra alatt vált alázatos tisztelőjévé a fának. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a lőcsei Pál mester és a híres szepességi fa­faragó iskola ragyogó alkotásai is mély nyomokat hagytak benne. Így érthetőnek és igaznak kell lennie annak a megállapítás­nak, hogy szobrai „fából faragott költemé­nyek". Hozzá kell azonban tenni, hogy bár alkotásai „az ég felé törnek", gyökereik itt vannak a földön, mert hiszen mindig az *) Ez év március 17-én leplezték le Vörösmarty szobrát Fóton, Németh Kálmán alkotását. Németh Kálmán: Zrínyi Miklós portréjával ember, az ember érzésvilága, vágyakozása a béke és nyugalom után jelentik elsősor­ban témáinak tartalmi lényegét. Mondani­valóját számtalanszor az egyszerű paraszti életből meríti, s még a bölcselkedő szobrai is az egyetemes emberi érzések megszólal­tatása mellett egy ősi népi szemlélet ki­fejezői. Németh Kálmán az iglói gimnáziumban kezdte el középiskolai tanulmányait, s egy ottani szakiskolában sajátította el a fafa­ragás technikáját is. Most is szeretettel gondol volt szlovákiai barátaira, tanítóira, különösen Czablík Pálra, aki első ízben adott vésőt a kezébe. A budapesti Képzőmű­vészeti Főiskolát 1930-ban fejezte be. Egy időben az egyik újpesti szakiskolában szak­rajzot és technológiát tanított, később a Szépművészeti Múzeum restaurátora volt. Széles skálájú művészetének rövid elem­zését kezdjük azzal, hogy a dolgozó ember s elsősorban a dolgozó paraszt mindennapi egyszerű élete ihleti meg sokszor. Ennek jellegzetességét éppen az adja, hogy itt igen gyakran a népművészet egyszerűségé­ből, „primitívségéből" merít. Ezekből a munkákból nemcsak a nép iránti szeretete árad, hanem az a derűs hangulat is, mely verejtékes, de a munka örömétől áthatott mindennapi életéből fakad. A formamegol­dásból s a formán keresztül kisugárzó tar­talomból oly nemes egyszerűség árad, mint amilyen egyszerű a földszerető nép lelke. Tiszta érzéseket azonban csak ilyen mes­^ Németh Kálmán: Sirató asszony

Next

/
Thumbnails
Contents