Irodalmi Szemle, 1968

1968/4 - FIGYELŐ - Rudolf Sloboda: A borotva

falú pitvarba, amelyet maga készített vályogból, és maga meszelt ki fehérre. A pitvarban hordó volt, a hordón deszka és a deszkán egy szakajtó tojás. A tojások mákban hevertek. Otripač néni hívja Dánielt beljebb. Teljes sötétségben vannak, az asszony szemefehérje csillog, a szája mosolyog — Daniel először látja közelről az arcát. Megfogja a fiú vállát, és mielőtt megszólalna, fröcsög a nyála, és reszket az álla. Tojást akar ajándékozni a szomszédjának, mert kieresztette a padlásról a macskáját. Hogyan jöhetett rá, hogy a macska Danieléknél volt? Bizonyára látta bemászni, nyilván rengeteg ott az egér, hiszen apa ki nem állhatja a macskákat. Nekünk meg, mondja a szomszédasszony, s nevet, több a macskánk, mint az egerünk. S akkor kezébe nyomja a tojást, és finoman kitolja az ajtón. Nem úgy, mintha ki akarná dobni, hanem úgy mintha csak meg akarná érinteni. Daniel a tojást egyenest a trágyadombra viszi. Anyjának nem is említi a látogatást, nehogy megijessze. A szomszédasszony mindezt már el is felejtette, és amikor egyszer almát lopott az udvarukból, megfenyegette az uj- jával.

Martina eltakarította a limlomot, felfordította a vödröt, bábut ültetett rá, játékai köré vonalat húzott, és Daniel felé nézett. Ogy tesz, mintha pontosan melléje nézne, nem törődik a fiú nevetésével. S ezzel kezdetét veszi a színjáték első felvonása, amely aztán egész délelőtt folytatódik.

Az anyja megfejte a kecskét, és tejeskávét főzött. A meleg elkergette a fiút a fal mellől. Le kellett vetnie az ingét, glottnadrágot húzott, aztán bögréje mögül a nagyanyjára sandított, száraz kezére a párnán és a napsugárra, amelyben legyek köröztek. Testvére, Éva egy kisszéken ül tűnődve, a haján gondolkozik, amit az imént fésült meg az anyja. A reggeli még nincs előtte, anyja cukrot tesz a kávéjába. Nagy hassal járkál a konyhában, előtte zöld kötény. Gyermeket vár. Tegnap este Turanskýék voltak náluk látogatóban, és egyre a terhességről beszélgettek. Daniel hallotta is, amint suttogták: — És kitől lesz a gyerek? És férjhez megy? Babtista. Látjátok, velük is megesik.

A babtisták mentették meg anyját az öngyilkosságtól. Ez körülbelül két éve történt. Daniel a híd alatt játszott, Valentéktól lejjebb. A híd kicsi volt, de téglából rakták, és boltozata is volt. Egy síró asszonyra lett figyelmes, aki üres kézzel, táska nélkül a felvégből jött. Csak akkor ismerte fel az anyját, amikor már egészen közel ért hozzá. A fal mellé hívta, öt koronát nyomott a kezébe, és arra kérte, maradjon otthon, neki el kell mennie valahová. Daniel újra bemászott a híd alá, és amikor látta, hogy az anyja befordul az egyik mellékutcába, elindult lassan Fujdán Štefkoékhoz, és vett két sóskiflit.

Az anyja a sínek közé állt. A mezőről hazatérő asszonyok az utolsó pillanatban rántották félre, s mindjárt vigasztalni kezdték. Néhány napig náluk is maradt, de belőle nem lett hívő. Apa érte ment, bocsánatot kért, anya visszajött, és ismét a katolikus templomba kezdett járni. Reggelenként ágyazás közben énekelt: „A városok és a falvak istent dicsérve vigadnak. Esküdjünk mind hűséget Jézus Krisztus szívének.“ Ezt énekelték a templomban. Dánielnek tetszett, hogy a „falvak“ énekelnek, mert az ő falujukat is Z. falvának hívták.

Az apja nem javult meg. Megjött a hivatalból, átöltözött és megebédelt. Ebéd közben aztán elkezdődött a szokásos szóváltás. Az anyja azt mondta: — Nem érdekelnek az ambícióid — s az apja egy pillanatnyi csend után felkiált: — Idejöttél, és azt sem tudtad, hogy mi a kéményl — Nem bírták egymást. Az apja fogta a seprűt, felsöpörte az udvart, és közben szitkozódott, káromkodott. A bevásárlásból hazafelé tartók megálltak a kapuban és hallgatőztak.

A hátsó udvar hirtelen megüresedett. Ott laktak a rokonok. Amikor a veszekedést meghallották, gyorsan betessékelték a gyerekeket, nehogy azt állíthassa Daniel apja, hogy ők mérgesítették fel. Az ajtót azonban nyitva hagyták, s akarva nem akarva mindent hallottak.

Éva többnyire sírt, Daniel meg elvegyült a szülők közé.

Este elcsendesedtek, némán jártak egymás mellett, lábat mostak, s néha kalács sült a sütőben.

Daniel már régen tudott olvasni. Tavaly, vagy talán tavalyelőtt náluk járt látogatóban Michalík professzor. Náluk rejtette el a bútorát, hogy a front alatt ne tegyék tönkre. Felfigyelt a vakarcsra, aki úgy hallgatta a felnőttek beszédét, hogy el sem lehetett volna kergetni. így többnyire tisztességes dolgokról, üzleti ügyekről beszélget