Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - HAGYOMÁNY - Bihari Mihály: Adalék a csehszlovákiai magyar sajtó történetéhez
hagyomány ... Te már rám nem is emlékszel. Néhányszor személyesen találkoztunk, de inkább levelezési viszonyban álltunk egymással. Én voltam az, aki mint A Reggel szerkesztője 1925-ben, amikor a Te Írásaidnak a Prágai Magyar Hírlap már nem adott helyet, felkértelek, hogy dolgozz ezután az én lapomnak, amelynek progresszív Iránya jobban megfelel Néked. Teljes puvoárt kaptál, és láthattad, hogy kitűnő publicisztikai írásaid minden változtatás nélkül jöttek le A Reggelben. Én magam politikai emigránsként kerültem A Reggelhez. A Magyar Tanácsköztársaság alatt a Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvvezetője voltam. A tanácskormány bukása után könnyen kihúzhattam volna magam a büntetés alól, ha vállalkozom arra, hogy a népbiztosok perében mint koronatanú terhelő vallomást teszek. Inkább az emigrációt választottam. Bécsben a Bécsi Magyar Újság munkatársa voltam, majd 1922- ben Csehszlovákiában telepedtem le. A Reggelnél 1927-ig dolgoztam. Amikor a szerkesztőség élére kerültem, első dolgom volt, hogy Schulz Ignác és Békefi Sándor befolyását a lapnál megszüntettem. Ezek ártalmas emberek voltak, akik a politikát saját üzleti céljaikra kamatoztatták. A lap józan reálpolltikát igyekezett folytatni, s ennek volt köszönhető, hogy példányszáma rohamosan gyarapodott. A jó együttműködés a főszerkesztővel, Kasztor Ernővel nem tartott sokáig. Összekülönböztem vele, mert ő, amikor a lap már jövedelmezett, minden pénzt elszedett, a szerkesztőségi tagok szociális helyzetén nem javított, sőt rontott. A csehszlovákiai Magyar Újságírók Egyesülete 1927-ben az újságírók szociális alapja javára Újságírók Újságja címen 128 oldalas lapot adott ki sok-sok hirdetéssel. Itt több százezer korona folyt be, de az újságírók szociális alapja ebből egy fillért sem látott, minden pénzt elpanamáztak, elsikkasztottak Ternyei László és társai, akik az ügyeket intézték. Végső soron Kasztor Ernő volt felelős az egész akcióért, akinek — mint az újságíró egyesület ügyvezető elnökének kezébe futottak össze a szálak. Én göngyölítettem fel az egész piszkos ügyet, az újságíró egyesület 1927. évi zsolnai gyűlésén nagy beszédben támadtam a panamlstákat és Kasztor Ernőt, akit kibuktattam az ügyvezető elnöki székből. Kasztor Ernő erre azzal felelt, hogy kirúgott A Reggel szerkesztőségéből. Fél év múlva kerültem a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségébe. Előzőén könyvügynök, színházi titkár voltam. A Prágai Magyar Hírlap politikai irányát nem osztottam, csak gyorsírója voltam a lapnak, a pozsonyi, a kassai, a budapesti jelentéseket kezeltem, bár a lap Dzurányi László vezetése alatt meglehetősen liberális Irányzatot vett fel. Dzurányinak nagy harcai voltak a lapkiadó szindikátussal, amely nem helyeselte ezt az irányt, s végül 1932-ben távoznia kellett. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása idején a Prágai Magyar Hírlap budapesti utasításra hitlerista vizekre evezett. Néhányan a szerkesztőség tagjai közül nem akartuk ezt vállalni, kezdeményezésemre palotaforradalmat csináltunk, és négyen: Erdélyi László, Árva (Donner) Pál, dr. Vécsey Zoltán és én kiléptünk a laptól. 1933 húsvétján Dzurányi László főszerkesztésével Pozsonyban megindítottuk a Magyar Újságot, amelynek első számában nyilatkozat jelent meg arról, miért léptünk ki a Prágai Magyar Hírlaptól. A legjobb újságíró gárda tömörült a Magyar Újság körül. Felelős szerkesztője Győry Dezső volt, munkatársai közt szerepeltek a PMH-tól kilépetteken kívül Vozári Dezső, Földes Sándor, Kaczér Illés stb. Ez a lap megalakulásától Bihari Mihály adalék a csehszlovákiai magyar sajtó történetéhez Kedves Fábry Zoltán,
