Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - DISPUTA - Fukári Valéria: Jegyzetek a fiatal szlovák prózáról (1961—1967) I.
mégsem járunk olyan messze. A fiatal írókból, Igen kis kivétellel, még hiányoznak a belső feltételek ahhoz, hogy ösztöneikkel, szemükkel mindenkitől függetlenül tájékozódhassanak, és felismerjék az élet természetes ritmusát. 2 1961-ben jelennek meg az új szlovák próza első kötetei: Jaroslava Blažková Nylonhold (Nylonový mesiac) és Anton Hykisch Az álom bejut az állomásra (Sen vchádza do stanice) című könyve. Jaroslava Blažková élményvilágáról és ábrázoló képességeiről minden lényeges és későbbi elbeszéléseire is érvényes dolgot megtudunk, ha a Nylonhold főszereplője, Vanda alakját elemezzük. Ő az írónő Caulfield Holdenje: arra hivatott, hogy mint Salinger serdülő ifja, akiről Blažková a prágai nemzetközi találkozón mint az új mentalitás megtestesítőjéről vallott, ő Is a konvenciókkal való összecsapás dinamikájának és feszültségének megtestesítője legyen. De szemben a Zabhegyező Holdenjével, Vandában igazi feszültség helyett inkább csak gesztusok dolgoznak. Blažková a típusalkotás eszközeként főleg aforizmákat ír és halmoz. Alaposan áthágja a határt velük ott is, ahol ezek az ábrázolás egyik eszközeként esetleg még tehetnének valami szolgálatot. Néha könnyedén szellemes, de gyakran se nem velős, se nem élvezhető szentenciái nem az ábrázolt alakot világítják meg, hanem az írói látás csa- pongását és felületességét dokumentálják. Különös hasonlatai, képei is felületesek, sokszor gyatrák (például: „Olyan érzése támadt, mint egy kis paprikának, amit olajba raktak el." Vagy: „Ez volt a legszebb érzés, jobban melegített, mint a központi jűtés csodája") Blažková láthatólag jól szórakozik az aforizmákkal és hasonlatokkal való játszadozás közben, de ezt a játékot komolyan veszi, és meg is elégszik vele, nem úgy, mint a mintakép: Salinger. Az ő Holdenje ugyan szinte egy lélegzetre ontja magából az alvilági fordulatokat, de a tragikus fintorú „mókázás“ mögül újra és újra elővillog a hős magatehetetlen kétségbeesése és szenvedése. Vanda, eltekintve az indokolatlanul furcsa származástól (apja „magyarországi lengyel grój“, szüleinek a krakkói vajdaságban volt birtokuk) kissé balladaszerűen, kissé Laxness nőalakjai nyomán stilizált 25 éves lány. önállóan és szabadon (vagy szaba dosan) él egy nagyobb városban, minden konvencionális regula nélkül. Legalábbis ezt hangsúlyozza a szerelmi történet, noha szabadelvűségének nincs komoly belső fedezete, amely által a konvenció is megméretne és könnyűnek találtatna. Magatartását inkább a csapongás, a rendkívüliség szándéka irányítja, az „épater le bourgeois“: a nyárspol- gár meghökkentése. Három évvel később, 1964-ben jelent meg Blažková második, Jahniatko a grandi című kötete, hizenhárom elbeszéléssel. Ezekben is két világ, kétféle mentalitás áll szemben egymással: felnőttek kontra gyerekek, serdülők, fiatalok — és fordítva. Az elbeszélések azt kívánnák demonstrálni, hogy a tiszta és szabad emberi gesztus csupa kerékkötő, értelmetlen konvencióba, merevségbe ütközik minden téren: a családi életben, a gyermeknevelésben, a szerelemben, a társadalmi kapcsolatokban, az iskolában stb. Az egész kötet a gyerekek és fiatalok védekezése és óvása, nehogy a felnőttek a saját képükre, és hasonlatosságukra formálják őket. Igazat kell adnunk Vanovičnak, aki egy Blažkovával készített interjújában6 azt a megfigyelést közli, hogy elbeszéléseiben hiányzik a szerző értékelő képessége. Blažková valóban teljesen problémátlanul azonos lesz fiatal hőseivel, csak az ő szemszögükből látja a dolgokat, leszáll hozzájuk, s ezért elbeszéléseiben nem kap távlatot sem a fiatal hősök mentalitása, sem ellenfeleik, a felnőttek világa. Legjobb írásaiban egy-egy álló életképet, emléket rögzít. Anton Hykisch első, Az álom befut az állomásra című kis kötete — amely Blažková Nylonholdjával együtt mint a fiatal szlovák próza első fecskéje jelent meg, s amelyet rövid időn belül a szerző négy további könyve követett — szépirodalmi vonásokkal átszőtt riport-mozaik. Vidéken befejezték a nagy művet: egy vasútszakasz villamosítását. Ennek örömére a csoport ünnepséget rendez, amely váratlanul drámai fordulatot vesz Az író a feszültség óráiban rekonstruálja az elvégzett munka problémáit, s egy-egy 6. Lásd: Slovenské pohľady 8/1966
