Irodalmi Szemle, 1968

1968/4 - DISPUTA - Ankét: A magyar értelmiség helyzete és fejlődési távlatai Csehszlovákiában II.

Tőzsér Árpád: Volt a klubnak egy lapja. Már akkor is szúrta a szememet a címei Hang. így, megszorító jelző nélkül, általánosan, semmitmondóan, pontosan azt a formátlanságot, konkrét tartalomnélküliséget tükrözte, ami a klub volt és ami részben még ma is. Ha a klubok a „töretlen magatartásukért“ jelszónak választott írókat konkretizálni próbálják, rögtön állást kell foglalniuk az előzó nemzedékhez is. Azért nincs formájuk, állásfoglalásuk, mert a példaképeiket sem ismerik.

Csizmár Miklós: Persze, a klubmozgalomba kívülálló erők is beleszólnak.

Duray Miklós: A Csemadok Központi Bizottsága megbízott bennünket, Máczát és engem, hogy a klubokról elhangzott véleményeket pontokba foglaljuk és benyújtsuk s Központi Bizottságnak.

Mácza Mihály: A Csemadok támogatni fogja a klubokat, és a helyi szervezetek munkáját a klubok alapján szervezi meg.

Kardos István: Indítványozom, hogy ha van valakinek az elhangzottakkal kapcsolatban konkrét javaslata, mondja el. Én a következőket javaslom:

1. Ha a Nyitrai Pedagógiai Fakultást nem lehet Pozsonyba telepíteni, akkor a magyar iskolák oktatási-módszertani problémáival foglalkozó kutatóintézetet (amelyet perszonálisán és hatáskörében is ki akarnak bővíteni) helyezzék Pozsonyból Nyitrára. Az oktatáshoz, az iskolaügyhöz, problémáihoz és gondjaihoi ugyanis a nyitrai pedagógusgárda áll legközelebb.

2. A csehszlovákiai szociológiai gyakorlat egyre gazdagabb. A bölcsészkart megbízták a nemzetiségi csoportok szociológiai kérdéseinek vizsgálatával is. A kutatást Juraj Zvara irányítja, akit természetesen nagyra becsülök, de az a javaslatom, hogy ha az intézet önállóvá vagy félig önállóvá válna, akkor megfelelő fórumokon sürgessük, hogy ebben az intézetben olyanok is dolgozzanak, akik a csehszlovákiai magyarság problémáival már foglalkoztak és a jövőben is foglalkozni kívánnak.

3. Egy távolabbi perspektíva: alakuljon egy olyan szociológiai intézet vagy csoport, amely csak a csehszlovákiai magyar dolgozók sajátos viszonyaival, problémáival foglalkozna. Öt-hat értelmes embert rá kellene „állítanunk“ ezekre a kérdésekre.

4. Ha egyetlen meglevő intézmény vagy csoport (klubok, Csemadok stb.) sem képes a magyarság problémáinak átfogására (itt az élet integráló és differenciáló erőire is gondolok), javaslom, hogy jöjjön létre egy szervezet, amely a mi elvitathatatlanul legerősebb értelmiségi csoportunkat, a tanítókat összefogná. Többezer magyar pedagógus él itt sajátos gondok, bajok, problémák közepette, milyen formális szervhez forduljanak tanácsért? Ez az intézmény kivívható, és léte indokolható lenne.

5. Két-három éven belül készítsünk egy szociográfiai fölmérést arról, hogy a csehszlovákiai magyar értelmiség azon rétegének körében, amely a gazdaságipolitikai döntésekhez a legközelebb áll (funkcionáriusok, hivatali apparátus) történt-e egészséges szelekció vagy sem. Módszertanilag nagyon könnyen megfogható a kérdés, s ha konkrét operatív intézkedésekre nem is serkentene, a valóság megismerése szempontjából nagy jelentősége volna. Arra lennék kíváncsi, hogy az a gárda, amelyet a konjunktúra feldobott, milyen arányban tartja még a pozíciót, hogy zárt vagy nyílt közösséget képez-e?

Duray Miklós: Az én javaslatom: Egy éven belül próbáljunk összehívni egy a Sarló 1932-es kongresszusához hasonló értekezletet, ahol megtárgyalnánk a cseszlo- vákiai magyarság szellemi életében felmerülő problémákat.

Mácza Mihály: A Csemadok foglalkozik az értelmiség munkájával, időnként és Járásonként összehívjuk azokat az értelmiségieket, akik eddig valamilyen okból még nem kapcsolódtak bele a Csemadok munkájába. Az első ilyen összejövetelünk Galántán volt, s a következőt a lévai járásban tervezzük. Aztán, le'vonva a következtetéseket, szeretnénk összehívni egy-egy járás azonos szakterületen dolgozó értelmiségeit és egy-egy község valamennyi értelmiségi dolgozóját is. Keressük az utakat, hogyan tudnánk őket aktivizálni. A Csemadok körülbelül másfél éve országos értelmiségi konferenciát rendezett, ahol a tanítók tanácskoztak, jófor