Irodalmi Szemle, 1968

1968/4 - Keszeli Ferenc: Jegyzőkönyv

— Igen.

— Az elvtársnak velünk kell jönnie. A feleségét már értesítettük.

Kihallgatták, majd a rá következő harmadik napon aláíratták vele a jegyzőkönyvet,

és hazaengedték.

Akkor már nem félt, mert tudta, miről van szó.

Putyera Nyugatra szökött. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a szökésnél segédkezet nyújtó Teleky Alajos bécsi lakos és osztrák állampolgár, azonos azzal a Teleky Alajos (Miklóssal), aki szilveszter éjszaka a Devín Hotel 514-es számú szobájában lakott.

Putyera egy levelet hagyott a munkásszálló portásánál. A levél másodpéldányát tíz nappal később egy ismeretlen feladta a rendőrség címére.

A levélben ez állt:

„Kertész Ernő------i lakos üldözése elől voltam kénytelen elmenekülni. Azzal vádolt,

hogy sógornője Csizmadia Eszter születendő gyermekének én vagyok az apja. Ez nem igaz, s a nevezett Csizmadia Esztert életemben egyszer láttam, a vonatban ismerkedtem meg vele. Kertész Ernő másfél éve tartozik nekem tizenhatezer koronámmal, amelyet a mellékelt elismervény bizonyít. Én a rendőrséget azért nem mertem korábban értesíteni, mert már fél éve érvényét veszítette a személyazonossági igazolványom, és nincs belepecsételve semmilyen lakhely, mivel a munkásszállóban feketén laktam. Féltem, hogy megbüntetnek érte, ezért hallgattam. Kérem, hogy Kertész Ernő tizenhatezer koronás tartozását utalják át édesanyámnak."

A rendőrkapitány megcsóválta a fejét.

— Disznóság, nevetnem kell. Minden jót, és pihenje ki magát az elvtárs. Minden jót, Kertész barátom.

— „Most már ki vagyok elégítve — gondolta. Nyomorult disznó, ennyire hülyének nézni a világot. És még szét akarta rúgni a lelkemet."

Eszterhez azóta se szólt, pedig nem haragszik rá. Józsi, Eszter korábbi udvarlója sírva esküdözött, hogy életében sohasem volt „úgy“ a lánnyal.

Eszter vele sem beszél. Mikor szóit hozzá, csak annyit mondott neki:

— Mit törődsz velem, minek akarsz velem kibékülni? Felcsinált, és kész. Ne féljetek, nem döglik éhen a kölyök.