Irodalmi Szemle, 1968

1968/4 - Keszeli Ferenc: Jegyzőkönyv

Nem is haragudott érte, hogy a német dicsérte a kocsiját. Valóban jó teljesítménynek számított egy óra alatt száz kilométer. Behívta őket.

A nagy családból már csak a szülők meg a legfiatalabbik lány, Eszter volt otthon. Eszter szép volt. A városban dolgozott, naponta vonattal tette meg a száz kilométert. Nemcsak a faluban, ott is megakadt rajta a férfiak szeme. Két éve érettségizett, azóta könyvelőként dolgozik a benzinkútnál. Augusztusban szakított az udvarlójával. Egyidősek voltak, mindketten a faluból, három évig egy padban ültek az iskolában. A fiú bejáratos volt Eszterékhez, úgy látszott, nagyon szeretik egymást, otthon érezte magát náluk. Bevonulása előtt nem akartak esküvőt, de az eljegyzést még szeptemberre betervezték. Am augusztusban a fiatalemberről kisült, hogy egy kisvárosi elvált asszony is érdekli. Eszter sógora árulta el, aki most ezzel a némettel meg Putyerával beállított. Eszter nehezen viselte el a csalódást. Annyi haszna lett belőle, hogy lefogyott. Ezt amúgy is akarta, de már csak jóval a botrány után vette észre, hogy sokkal soványabb. Az ügyben érdekelt volt az egész rokonság, mindenki nagyon felháborodott, aztán egyre kevesebbet beszéltek róla, várták, mikor jelenti be a lány, hogy meg szeretne hívni valakit. Náluk ez így szokás.

De hallgatott. Reggel elutazott, délután időben hazajött. Egykori udvarlóját októberben bevitték katonának.

Az apósék vendégszerető emberek. Nem ritkaság náluk a váratlan látogató. A hét gyerek révén gyakran fordul meg idegen a házban. Szívesen látják a vendéget, s bőségesen megvendégelik.

A pacallevesen tengődő Putyerának s a kényes gyomrú németnek ízlett a vacsora. S a kitűnő bor meg a hetvenfokos törköly. Putyera óvatosan, de sokat evett. Hirtelen megsajnálta Putyerát. Tudta róla, hogy hetente esetleg egyszer lakik jól, habár eleget keres a gyárban, ahol jelenleg dolgozik. Nem kereste az okát, miért sajnálja tulajdonképpen.

Beszélgettek.

Eszteren már más ruha volt.

— Mit szólsz Eszti ruhájához? — kérdezte a felesége.

— Elegáns. Mulatni mész? — A lány bólintott. — Na látod, nem kellett volna úgy mellre szívni azt az ügyet. Mondtam, hogy túlteszed magad rajta.

Putyera azt mondta, hogy neki van egy isteni ötlete. A lányok — mert Eszter barátnőjével készült a bálba — menjenek velük a városba. Garantálja, hogy jól fogják magukat érezni, és reggel visszahozzák őket kocsival. Az anyós hallani sem akart róla, a többiek nem mondtak semmit. Eszteren látszott, hogy szívesen menne.

Menjen — gondolta magában —, nem gyerek már, érezze jól magát, és nem kell félnie, nem lesz egyedül. Mondta is, hogy miatta! Neki mindegy, és semmi köze hozzá. Ahogy Eszter gondolja.

Eszter, úgy látszott, hallgat az anyós szigorú figyelmeztetéseire. Putyeráék is öltözködtek. Bevisszük Esztit a faluba, elmegyünk a barátnőjéért, s ha lesz hely, akkor mi is ottmaradunk szilveszterezni — mondta Putyera.

Elmentek.

Négyesben maradtak otthon. Éjfél előtt nem tudták eldönteni, ki nyissa fel a pezsgőüveget, amit a lányuk meg a vejük hozott. Rá, a vőre esett a választás.

Megitták a pezsgőt, aztán még kettőig nézték a televíziót, és aludni tértek.

Felesége már az ágyból mászott ki, hogy behozza a vekkert a konyhából. Reggel vissza kellett utazniuk, mert az asszony délután háromtól ismét dolgozott. Arra nenj is gondoltak, hogy Eszter elment a némettel meg Putyerával a városba. Nem is számoltak azzal, hogy reggel esetleg autóval mennek vissza.

Valaki rázta a vállát. Felnyitotta a szemét. Putyera volt. Szájából, szeméből dőlt a másnaposság.

Még az egész ház aludt.

— Ébresztő — mondta. — Ha velünk akartok visszajönni, akkor ki az ágyból.

— Ki az ágyból, boldog újesztendőt — jött be Eszter is a szobába.

— Ja tényleg, ezer bocsánat és boldog újesztendőt kívánok... — és sokat beszélt, mint mindig.