Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Wurczel Gábor: Támadás
sűrű volt a testek tömege hogy létrehozták a Szilárdságot s ezzel szétfolyő elemünkben megfosztották magukat a menekülés lehetőségétől bekövetkezett a katasztrófa a szilárd testek zsúfoltságukkal egy eddig ismeretlen ú] helyzetet teremtettek Ismeretlen törvényekkel ismeretlen veszélyekkel a bekövetkező változások előjátéka volt ez mintha a holt anyag főpróbát tartott volna az élő anyaggal ekkor kezdődött a mészárlás akörközepénegyretöbbéstöbbmozdulatlanalak bűjtátaszllárdásunkalattmintakísértetek úgyemelkedtekfelamélységekbőlmintkegyetlenüzenet mozdulatlanság semmivelsemtörődneklátszólag mégiséhesenfigyelnek akörlegszélénhelyezkednekelalegerősebbek aszórakoztatólegutolsómutatványáhozkészülődik amélybeúszik mielőttkiérneamozdulatlanalakoknemblrjáktürtőztetnimagukat megrohanjákaszilárdságotazélőtesteket Az Áramlatok Csonka Testeket Visznek A Végtelen Felé Lassan úsznak, mint az anyag hálátlan üzenetei! az első lépés amely elhagyta a teljességet MENEKÜLÉS avérengzőknekszörnyűfegyverükvoltvisszafeléállófogak ekkor ismertük meg a Harcot az öldöklést a Teljes Félelmet félelmet az erőszakos haláltól a ki nem teljesedett élet erőszakos Halálától Nemakartukátengedni BÉKÉNKET a BOLDOGSÁG éjszakáját nemvoltmásunk csakatestünk ........... a pusztalétünket dobtuk oda hogy védjük magunkat alétünkethogylétezzünk nekünknemvoltakfegyvereink Nem Volt Más Csak A Testünk nyugodt pillanatainkban mikor nem kellett harcolnunk arra törekedtünk hogy minél többen legyünk minél több test melyek létrehozzák az áttörhetetlen szilárdságot A szerelmünk már nem volt boldogság, hanem kötelességl kötelesség melyet vállaltunk hogy létezzünk Mikor már a végsőkig harcoltunk és csak a legbátrabbak maradtak meg közülünk, jött az örök ellenség. Felforrt körülöttünk a víz. Nem tudtunk már hova menekülni. A fajtánkbeli ellenség elől a Mélység oltalmát kerestük. De most nem fogadott be bennünket a mélység. Nem oltalmazhatott meg, talán azért, mert maga is harcolt! Sokszor mozdult meg akkor alattunk a mély. A legnagyobb robbanás kidobta leg- meghittebb Otthonunkat, ahol kicsinyeinket őriztük. Sokan, nagyon sokan meghaltak akkor, de meghaltak ellenségeink is, akik kipusztításunkra esküdtek. A harcokban legyengültek, mi már könnyűszerrel menekültünk meg előlük. Saját fajtájuk ellen fordultak, s ez itt a végzetük! A teljes valóságból még hiányzik egy Kép. Mégpedig az a változás, amely ezeket a szörnyű pillanatokat kísérte. A jövendölés beteljesült: a folyók partot kaptak, mi pedig csodálkozva úsztuk körül azt az anyagot, amely szilárdabb volt, mint a mi testünk, és éreztük, hogy ez az anyag lesz a megmentőnk. Elneveztük a Mélység Üzenetének,! Az ismeretlenségből felmerülő Szörnyek nem tudnak már végezni velünk, mert birtokba vesszük a Mélység legcsodálatosabb üzenetét. ... de amikor felrepültünk éltető elemünkből, megláttuk a szilárdságot borító testvéreink tetemeit. Testük mint áldozat égett a fényben ... A másik elemben ezek után Ismeretlen ízek és szagok hódítottak el bennünket... ... visszatérve a folyékony anyagba, szomorú érzések telepedtek ránk. Éltető elemünket ránknehezedő szörnyű súlynak éreztük ___ a szomorúságunkat a Határtalanság elvesztésének... Ekkor tudtuk meg, hogy a Végtelenség elérése ezekután örökös harc lesz! S homályos sejtésként villant fel bennünk a lét és az anyag parancsa, a Vágy a Végtelen után.
