Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Kafka, Franz: Levelei Felice Braun kisasszonyhoz
Vajon a szüleid mit szólnak a levelemhez? A fénykép alapján nem úgy képzeltem el az anyádat, de ennek semmi köze ahhoz, hogy féltem tőle, a félelem az emberektől a közönyöm mellett alapérzésem. Hiszen az egész családodtól féltem (talán Erna nővéred kivétel), nem szégyellem bevallani, mert az éppolyan igaz, mint amilyen nevetséges. Hiszen ha pontos akarok lenni, a saját szüleimtől is félek, apámtól kétségtelenül. Anyád furcsa is volt, fekete ruhát viselt, bánatos, elutasító, szemrehányó, fürkésző, mozdulatlan, s mint eleinte velem szemben, a családján belül is idegen. Különös félelmet éreztem a jelenlétében, s azt hiszem, ettől a félelemtől sosem szabadulok. Egyébként is félek, hogy senki sem lesz megelégedve velem a családban, hogy tetteimet nem fogják helyeselni, hogy már első levelemben sem írok ízlésük szerint, hogy mint vőlegény sose fogom azt tenni, amit egy vőlegénytől elvárhatnának, hogy irántad érzett szerelmem (amit egy jelenlevő idegen vagy rokon talán sosem fog észrevenni), az ő fogalmaik szerint nem is szerelem, s hogy ez az elégtelenség (s az elégedetlenség szüli a bosszankodást, a megvetést, a haragot) tovább folytatódik, esetleg rád is átragad, s érezteted majd velem és velük is. Ehhez is érzel magadban bátorságot? Franz Renato Guttuso: Könyvek, lámpa és kalap a Pompeo Magnó utcában, akryl festmény vásznon
