Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Tóth Elemér: Versek
Tóth Elemér Picasso Állok az időben A sebzett madár feloldódik a térben A felismerés pihéi a tó fölé ringatják magukat A vérző táj fölött egy fekete bikafej komorlik s Az olasz nő ijedten kapkodja gönceit A csend pupillája kitágul Láthatóvá tesz engem plaszticitás Rongyos vitorláit foltozza az idő Néha felzúg a hajókürt s a köd ijedt tehenei a partra úsznak Láthatóvá lesz a híd az ég a víz s apró uszály-gyerekeivel a hajó Minden kiteljesedik A táj önmagában a világ léptei bennünk kiáltás krizantémok A trombita hangja csattan így halkuló éjszakában mint ez a kiáltás Torkom vörös madara ő a szívemet lovagló Aki csak messziről figyel engem nem értheti Betonlapokból kockát emelt körém a daru A kiáltás falak között remeg Mikor a kiskapuk mögött a krizantémok kiterülnek száraz kezű asszonyok hajolnak értük Ilyenkor mindig esik A fekete kendőkkel kövezett úton kigyúlt a bánat Mikor a kiskapuk mögött a krizantémok kiterülnek gondjaid között pillanatra megáll az élet Esik Udvar Rét Fiatalságom apró örömei Asszonyok fehérrel feketében magukat temetik
