Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - A Szlovákiai Írószövetség magyar szekciója vezetőségének álláspontja
w a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója vezetőségének álláspontja Csehszlovákia népének s azon belül a magyar nemzetiségű lakosságnak is túlnyomó többsége feszült figyelemmel és várakozással követi azt a megújhodási folyamatot, amely a CSKP Központi Bizottsága decemberi és januári üléseinek határozatai nyomán bontakozott ki. Nem kevesebbről van szó, mint a szocialista fejlődésünket megbénító társadalmi, politikai és gazdasági deformációk gyökeres felszámolásáról, a szocialista építés sajátos hazai feltételeinek érvényesítéséről és az államéletnek a nemzet} egyenjogúság szellemében történő következetes átrendezéséről. A kommunista párt járási konferenciáinak határozatai, a társadalmi szervezetek állásfoglalásai és a széles tömegek spontán megnyilvánulásai azt bizonyítják, hogy népünk ezekkel a forradalmi célkitűzésekkel azonosult és a Dubček elvtárs köré tömörült progresszív erőket teljes mértékben támogatja. Mi, csehszlovákiai magyar írók, ezekben a történelmi jelentőségű pillanatokban teljességgel a nép és a párt oldalán állunk és a szocialista társadalmunkat átható megújhodási folyamat aktív részesei kívánunk lenni. Az előttünk álló forradalmi feladatok sikeres megvalósításának döntő előfeltételét véleményünk szerint az állam föderatív átszervezése és azon belül az itt élő nemzetiségek önigazgatáson alapuló teljes egyenjogúságának biztosítása jelenti. A nemzetiségi kérdés megoldását illetően egyetértünk azzal a javaslattal, melyet a Csemadok Központi Bizottsága dolgozott ki és terjesztett a legfőbb állami és pártszervek elé. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy ez a javaslat a most kidolgozásra és megvitatásra kerülő akcióprogramok szerves részévé váljon. A csehszlovákiai magyar írók az elmúlt évek folyamán több alkalommal kifejtették álláspontjukat az itt élő magyarság sorskérdéseit illetően. A humánum jegyében, a szocializmus érdekében védtük emberi jogainkat, kértük emberi és nemzeti méltóságunk respektálását. Tettük ezt akkor is, amikor ez kockázatot jelentett, amikor a kiállás vállalást követelt, az egyéni és közéleti egzisztencia feláldozását vonhatta maga után. Kezdeményezéseinket az embereknek kis köre ismerhette csupán, s az esetek nagy részében még csak gondolni sem lehetett arra, hogy a szélesebb közvélemény előtt fejtsük ki célkitűzéseinket. Kedvezőtlenek voltak a társadalompolitikai körülmények, s akadályozta ezt a magyar funkcionáriusok jelentős részének demagóg vagy megalkuvó magatartása is. Nem kívánunk fellépni az igazság egyetlen tudóiként és ismerőiként. Semmivel sincs erre több jogunk, mint másoknak. Viszont hivatásunkból adódó felelősségünk arra kötelez, hogy a magyar nemzetiség szerintünk fontosnak tartott problémáit a közvélemény elé tárjuk. Az alábbiakban a nemzetiségi kérdés rendezésének olyan szempontjait emeljük ki, amelyek a kulturális problémákra vonatkoznak, s az önigazgatás szel-
