Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Merényi Gyula

Merényinek a lírája is tragikus szemléletet tükröz, s ez bizonyára összefügg azzal a ténnyel, hogy a költö beteg volt, a halál közelgését állandóan érezte. Kissé Adyra emlékeztető magyarság-verseiben a magyar nemzet sorsát is ilyen pesszimisztikusan, tragikusan látja. Idézzük A magyar vonat első strófáit:

Körül fekete-véres alkonyat.

Vesztett síkok, mélységek felett rohan Bús, halálos rettenetben a vonat.

Mély ásít, slkoltnak szörnyű kanyarok,

Robajosan vétóznak végzet-sínek.

Üres a mozdony, a vezér halott.

Humánus eszmeiségű költeményeiben az elsők közt énekel arról, hogy tájainkon testvéri egyetértésben kell élniük a magyaroknak és szlovákoknak. A Kriván és az ősz című költeményében mondja:

„Szelíd kéken száll a füst,

Szomorú-hulltak, vertek,

És csöndesek a kunyhók,

A kapuk bízó-nyitvák,

De fosztott árvák a kertek.

Már Itt is drága ősz van,

Mélyül a jóság, bánat.

Fakó útján, ha est ér,

És halk „poklona“ köszönt,

S szólok szelíden: Testvér.”

Szerelmi lírájában izzó szenvedély és szexuális vágy izzik, de néha a bűnbánat hangja is megszólal benne. Barátja, Keller Imre róla írt regényében (Tisztán egy életen át) valószínűleg elkendőzi és idealizálja a költő szerelmi életét, amikor úgy ábrázolja, hogy sokáig élt együtt egy bártáncosnővel anélkül, hogy viszonyuk lett volna. Költői hasonlatai és metaforái mély szerelmi viszonyokról tanúskodnak. A Legyen egy forró éjszakád című verséből idézünk:

Két édes térded szorítsd össze félőn,

És húzd össze sután selyem vállad.

A csillárt csodáljad,

Míg mindenik lángja oly szép lesz,

Mint egy piros ünnep,

Égő, tárulkozó csipkebokor,

Melyből rád les kísértő, meztelen szobor Szép arca a bűnnek.

Első szerelmes verseiben gyakori a szonettforma. Egy-egy nőhöz írt ciklusai: Lea, Mylitta, Dolly, Ophélia. Bohém kalandszeretet és kielégítetlenség is jellemzi szerelmi líráját.

Merényi életműve torzó maradt, korai halála megakadályozta abban, hogy elérjen ez áhított „csúcsra“.