Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - Csanda Sándor: Köszöntjük Kiss Ibolyát

Csanda Sándor

Az Írószövetség nyilvántartása szerint Lackőné Kiss Ibolya most hetvenéves; meglepő adat, mert fiatalabbnak tudtuk, mert fiatalabbnak látszik, s főként azért, mert ma is fiatalos, romantikus szenvedéllyel alkot. Különleges helye van a szlovákiai magyar irodalomban, földrajzi értelemben is: a liptói hegyek között szlovák környezetben él immár négy évtizede. S az Erdélyben született Írónőnek e tipikus szlovák táj nemcsak lakóhelye, hanem igazi otthona; megszerette a vidéket és embereit, amint ezt számos írása is tanúsítja, s ezért nyugdíjasként, magára maradva sem költözik el Liptóből.

1945 után nem kevés keserű tapasztalatban és zaklatásban volt ott része, mégis csak szeretettel tud írni e tájról. „Nekem régi tervem, hogy egy fényképésszel végigjárnám Liptónak kultúrhistőriai emlékeit, s egy kisebb terjedelmű könyvben megírnám mindazt, amit ez a táj nyújt. így pl. 12 Arpád-ház korabeli templomról tudok, 4 föld alatti járatról, Mátyás-emlékekről stb., stb.“ — írja nekem egyik levelében.

Másutt is megírtuk már, hogy a nemzetiségi-kisebbségi irodalmakban rendszerint kialakult egy bizonyos fajta kettősség, s ennek egyik tipikus változatát valósítja meg t. Kiss Ibolya életművében. Házasság útján került szlovák környezetbe, és „saját bőrén" érezte mind a magyar, mind a szlovák nacionalista túlkapások következményeit. Ezért tudja ezeket a viszonyokat oly őszintén és tárgyilagosan ábrázolni Túl a folyón című regényében. Nincs abban semmi kétszínűség, amikor a regény hősnője úgy érzi, hogy szíve a „folyón túliakhoz“ és az „Innenső oldaliakhoz“ is húzza; életformája, sorsa ösztönösen fejlesztette ki benne ezt a kétfelé húzó szeretetet. Igaz, az érzelmi kettősség ábrázolásában van bizonyos romantikus naivitás, női érzelgősség is, de az írónő mindezt őszintén éli át, nála ez adottság és valóság.

Mit jelent életműve a szlovákiai magyar Irodalom számára? Ma még nehéz volna erre a kérdésre néhány mondatban, irodalomtörténeti értékeléssel válaszolni. Nyolc könyve jelent meg eddig magyar és szlovák nyelven, némelyik több kiadásban is: történelmi regények, elbeszélések, karcolatok, dráma, s ezenkívül riportok és publicisztikai írások különféle újságokban, folyóiratokban. Az alkotásra ösztönző események közül elsősorban Madách házasságának problémája, Fráter Erzsi tragédiája izgatta az írónőt. A két család utódaival való személyes érintkezések, újabb adatok előkerülése, személyes rokonszenv ösztönözték Kiss Ibolyát arra, hogy több művében is Fráter Erzsi védelmére keljen, s a házasság felbomlásáért elsősorban az anyóst, Madách anyját tegye felelőssé. Mennyiben lehet igaza, s mennyiben válik a feleség védelmében ő is elfogulttá? Ezt most ne vitassuk, mert nem ez a legfontosabb, hanem az, milyen színvonalon tudta mindezt kifejezni, művé érlelni. Tény, hogy az említett problémával foglalkozó életrajzi regénye, az Erzsi tekintetes asszony (szlovák fordításban: Básníköszöntjük Kiss Ibolyát