Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - Kovács Magda: Fekete szél

odaképzeltem anyám két sarkát a konyha közepére, a szanaszét-tőcsák közé. Sütött a nap. Életemben először vettem észre a napot. Megfordultam. Furcsa volt, hogy fény is van, nemcsak sötét, de jó volt. A házunk szinte derűsnek tűnt, az udvar is. A kút fölé hajoltam, visszaverte az eget. A köveken vörös bogarak csúszkáltak.

A kövér kisnlány közben elaludt, de felriadt álmából. Sikoltozott, sírt. Valaki kifutott a házból. Egy asszony. Összeborzongott, ahogy meglátta az arcom a kerítés fölött. Gyorsan bevezette ä gyereket a házba. Az udvar fölött fekete szél lengedezett. Nyoma sem volt a rózsaszín fénynek. Az én szememből fúj a fekete szél.

Gy Szabó Béla: Virágzó almafa, 1945