Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Lavrenyov Leszámolás-a a MATESZ színpadán

re és olyan kizárólagos megértéssel az egyetlen megoldás felé? A készen kapott receptek eleve meggátolnak abban, hogy a darab figuráit fejlődésükben figyeljük, Stube és Berzsenyev egyértelműsége megfoszt a drámai feszültségtől.

Lavrenyov szándéka, hogy „fennmaradjon az idővel“, nem a dráma értékei által teljesült. Figurái közül egyedül Kszénia nyújt valami életszerűt, az orosz úrikisasszony, aki unatkozik, s képtelen felmérni, mi történik körülötte.

K o n r á d József, amikor a darab rendezéséhez fogott, láthatóan kellő időben felfedezte a Leszámolásnak ezeket az üresjáratait, s nem azokra a kamarajelenetekre épített, ahol a szereplők jóságból vagy gonoszságból felmondják a leckét, hanem a cirkáló tömegjeleneteire, amelyek mégiscsak legjobban tükrözik a gigászi valóságot. Rendezői erényei éppen ezekben a nagy kompozíciókban bontakoznak ki, s az ő érdeme, hogy a lehorgonyzott cirkálón érezzük a mozgást, tudjuk, hogy ez a hajó mozdulni, indulni fog. A fedélzeti munka mozzanatait is jól stilizálja, kár, hogy a hajóra lépő tengernagy maga vezényel vigyázz-t és pihenj-t s a civil eszer- szónokon kívül nem kíséri a fedélzetre segédtiszt, akinek a jelenléte ezt az eléggé irreális kirándulást valamelyest valószínűsítené. Az úgynevezett lírai jelenetekkel viszont Konrád sem tud megbirkózni, s itt a játék helyett gyakran csak szólamokat hallani, sőt egy-egy retorikus résznél az is előfordul, hogy a szereplő megfeledkezik a partnerről,

akihez beszélt, a színpad előterébe lép, s krónikásként magyaráz a közönségnek. Abban a pillanatban, amint ismét a cirkáló fedélzetére lépünk, ez a rossz érzésünk megszűnik, plasztikus, jól mozgatott képek sora fogad, vidám, magabiztos lüktetés árad a színpadról.

Ehhez a jó érzéshez a helyes szerep- osztás is sokban hozzájárul, elsősorban Dráfi Mátyás Godunja, aki bár pozitív hőst alkot, s ez napjainkban nem a leg- hálásabb szerepkör, férfias megjelenésének, nagyon szép hanganyagának hála, végig emberi atmoszférával tölti meg a színt. Még a lírai jelenetekben is az ő játéka a legmeggyőzőbb, s jelenlétében Tatjána (Lőrinc Margit) túlzott melodra- matikus hanghordozása is felenged. Mellette még a szellemes Németh Ica Kszé- niáját, Turner Zsigmondnak talán a kelleténél egy árnyalattal szomorúbb és apatikusabb Berzsenyev sorhajókapitányát és Lengyel Ferenc utálatos alamuszi Stube sorhajóhadnagyát emelhetjük ki.

Platzner Tibor díszlettervei és Nagy Eszter jelmezei hatásosan díszítették az előadást.

A közönség az Aurora valódi torkolat- tüzeire emlékezve megtapsolta az előadást, amely a darab egyes művészi hiányosságai ellenére, hála a rendező Konrád József és a lelkes komáromi szereplőgárda közreműködésének, emlé- keztetően illeszkedett bele a forradalmi évforduló ünnepségeibe.

(md)