Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - Csoóri Sándor ( Magyarország ): Jó idegállapot

híven a megnövekedett arányokhoz. A hazugság így válik egyetemes értékké. A diplomáciai tőzsdén naponként jegyzik is az árfolyamát.

Együtt élni persze a hazugsággal is lehet. Van, és kész. Aki hazudik, erőszakosan akar élni, s aki elfogadja, az is. Az ártatlanok — egyének és nemzetek -r-, akik még nem ismerik ezt a törvényt — hősök lesznek és megrokkannak.

Az emberiség nagy eszmél mindig a jövő irányába hatoltak előre. Útjelző tábláik a forradalmak voltak. De sajnos, manapság a jövő már jó hosszú időre elkészült, függetlenül a jövőt alakító eszméktől. Szabadság? Igazság? Jog? Satöbbi? Ezekhez az eszmékhez ma már nem az erősek mérik magukat, hanem a gyöngék. Igazságra épp azért van szükségük, mert erőtlenek.

Fölkelek reggel, s tudom, hogy ilyen a világ. Minek gondolkozzam másképpen róla? Megveszem az újságot, elolvasom, de nem figyelek oda. A leg- tárgyilagosabb újság is csak tárgyilagos. Semmitől se véd meg. Legfeljebb hamarabb kiábrándít. Amelyik pedig nem akar kiábrándítani, becsap. íme, így zárul be a gonosz kör. Vagy talán a magánélet?, a szerelem? Ott nincsenek kormányok, nagyhatalmak, újságok? Ezt nincs erőm folytatni. Jó idegállapot és semmi más. A tej az tej, a kenyér az kenyér. Föltámad a vadember, körülnéz újra a világban. Ami ehető, megeszi, ami megfogható, megfogja. Első láng- elméjű gondolata ennek a vadembernek az, hogy a természettel, a tágyakkal még talán tudna valamit kezdeni, de az emberek társadalmával nem. Ez a vadember az én első számú barátom. Mindent úgy csinál, mint más, de irántam érzett barátságból ő sem figyel oda. Tudja, hogy van tükör, s azt is, mire való. Ismeri a kémények mögött meghúzódó unalmat, de hidegen hagyja. Sőt még a rádiót is bömbölteti, holott nem érdekli, ami bömböl. Ö a jövő embere, mert az ő idegállapota az enyémnél is romolhatatlanabb.

Gy. Szabó Béla: Fürdő bivalyok, 1949