Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - SZERVEZETI ÉLET - Tolvaj Bertalan: A csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalomról

Kulcsár Tibor (24,70), az ötödik helyen Gyurcsó István, Bábi Tibor és Ozsvald Árpád osztozik 22,10 százalékkal.

Ebből az áttekintésből sok érdekes összefüggést olvashatunk ki. A következtetéseket ki-ki saját maga is levonhatja.

Nem volt eredménytelen az elmúlt négy esztendő más vonatkozásban sem. A négy évvel ezelőtt elhangzott kívánságokból ős követelésekből sok más is megvalósult.

Komoly eredményként kell elkönyvelnünk például, hogy az elmúlt időszakban sikerült a hazai magyar irók-költők legjavát mozgósítanunk gyermekirodalmunk fejlesztésére. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy rendszeresen együttműködnek a Kis Építővel, a Pionírok Lapjával és az Oj Ifjúsággal, hanem az is, hogy a négy év alatt megjelent néhány ifjúsági vagy az ifjúság problémáival foglalkozó irodalmi alkotás. Ilyen Ozsvald Árpád A kis postása, Egri Viktor Ilonája (Oj Szó), Szőke József Katicabogara, Mo- noszlóytól a Tetovált angyalok és a Gúzsbakötött rövidnadrág, Rácz Olivértől az Egyszerű ügy, Petrőci Bálinttól A szemtanú, Verseghy Erzsébettől a Mesét mondok, gyerekek, Dávid Teréztől az Ifjúságból elégtelen (Oj Szó).

Haladásnak számít továbbá az is, hogy tavaly a Mladé letá könyvkiadóban megindult egy magyar nyelvű diákkönyvtársorozat (Knižnica mladých čitateľov), amely azonban a kiadványok magas ára miatt nem talált az iskolákban kellő megértésre.

Sokkal okosabb a Tatran Kiadó Magyar Üzemének a vállalkozása: a rég sürgetett Iskola Könyvtár, amely 3 — 4 — 6 — 8 koronás áron olyan alapműveltséghez tartozó könyveket juttat el az ifjúsághoz, mint Az arany ember, Az ezeregy éjszaka meséi, Toldi estéje, a Bánk bán, az Édes Anna, Az ember tragédiája, A Noszthy fiú esete Tóth Marival stb. Ha az iskolák élnek is majd ezzel a lehetőséggel, akkor nagy lépést teszünk előre.

És végül nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az év folyamán megjelent egy gyermekvers-antológia, a Vadlúdtermő ritka fa, amely Csontos Vilmos, Dénes György, Gyurcsó István, Kovács István, Monoszlóy Dezső, Petrik József, Ré'nyi Magda és Tóth Elemér gyermekverseit (összesen 75-öt) tartalmazza szép kivitelben. A könyvnek nemcsak nálunk, hanem Magyarországon is volt sikere (4900 példányt vettek át belőle).

A kötetben szereplő versek többsége nem újkeletű, a válogatás mégis sokatmondó, s bár a versek nem azonos színvonalúak, legtöbbjük mégis maradandó és szép, s így együttesen méltóképpen reprezentálják a jelenlegi csehszlovákiai magyar ifjúsági irodalmat.

Van azonban néhány kifogásunk is. A versek szinte kizárólagosan a formára: a ritmikai és hangulati elemekre építenek, hiányzik belőlük a mondanivaló. (Talán csak Gyurcsó és Monoszlóy kivétel itt.) Pedig a világ nemcsak hangulat, a gyermeki világ különösképpen nem az! Hanem értelem, érzelem és akarat is. Mégis, a kötet verseiben érzelmi motívumokkal csak elvétve találkozunk (Petrik: Éhes madarak, Dénes: Fáznak a kismadarak, Gyurcsó: Siratás, Tóth Elemér: A kocsi kereke). Az érzelemnek ezekben a versekben is csupán egyetlen húrja szól: a szánalom, a sajnálkozás a fázó, éhes vagy elpusztult madarak láttán.

Csontos Vilmos kedves, sajátos ízű gyermekversekkel szerepel. Sem formailag, sem tartalmukban nem mondhatók konzervatívaknak, mint ahogy talán egyesek vélik. Inkább a ritmikával van olykor baj. Mezsgye című versében pl. a hatszótagos sorokban az ütemvég rendszerint rossz helyre kerül. A kisgyermek az ilyen sorok ritmusváltását nem veszi észre, ezért a már előbb megkezdett ritmus hatására rosszul hangsúlyoz, s ezzel idő előtt elromlik versmondási érzéke. Ha később tudatos versmondásra késztetjük, nehéz a helytelenül beidegződött ritmizálásról leszoktatni.

Dénes György kiforrott gyermekvers-író. A közölt négy vers éppen ezért nem okoz különösebb meglepetést. A Fut a vonat című költeménye könnyed, lüktető (a vonat zakatolását visszhangozza), amellett nagyon szemléletes. Képei tökéletesek, ritmikája kifogástalan. Versének nemcsak muzsikája, hanem értelme is van.

Gyurcsó István szintén régi gyermekbarát. Örafű című verse játékos, hangulatos; kiolvasó mondókának is ritka szép. A gyermek és a természet kapcsolatát kifogástalanul tükrözi. Annál problematikusabb a Mese című verse. Az eleje közepes, a közepe gyenge, a vége jó. Vagy ha a vége jó minden jó? Gáliba — taliga című verse is vitatható. Első két sora: „Kis ember: nagy hiba, Nagy ember: kis hiba“, még felnőttnek is nehezen megemészthető asszociáció.