Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - DISPUTA - Dobossy László: Hašek és a magyarok

na tömj". A plébános töprengését összefoglaló magyar mondat kevésbé hibátlan: „A földön sok állatok élnek (na zemi žije mnoho zvífat)“.

Az Ajgó Márton tragikomikus története kapcsán szóvá tett magyar nyelvhasználati példa voltaképpen Hašek minden magyar tárgyú művére vonatkoztatható. Szerzőnk kedvvel, sőt olykor már fitogtatási szándékkal, öncélúan illesztett műveibe magyar nyelvi elemeket; arra is van példa, hogy a humor fokozása végett magyar elmet fr egy minden ízében cseh tárgyú és cseh személyeket érintő nyílt levél fölé: Tekintetes Pelant Károly (Hunyiády gulyás) redaktorurnak, Csehország, Plzenben, Örökayi viliág { Peklo):11

Ezzel már körülbelül körvonalazódik is az a tételünk, amely szerint Hašek műveiben a magyar nyelvi elemeknek főleg stílusszínező szerepük van. A nem annyira nyelvi pontosságra, mint inkább csak hangulati aláfestésre törekvés eredményezi, hogy a viszonylag nagyszámú és sokféle magyar nyelvi elem rendkívül változatos módon fordul elő a Hašek-életmfiben. Következő fejezetünk ezeket a módokat teszi vizsgálat tárgyává.

II. 1. Több közvetlen és közvetett bizonyítékunk van arra, hogy Hašek tudott magyarul, ha nem is hibátlanul, legalább annyira, hogy sajátos művészi alkatának és alkotási módjának megfelelően emlékezetből tudott szövegeibe iktatni — gyakran pontosan, máskor elferdítve, sőt néha (talán szándékosan) halandzsává torzítva — olyan magyar nyelvi elemeket, amelyekre a helyzet vagy a hangulat érzékeltetése végett szüksége volt.

A kereskedelmi akadémián, ahol érettségizett, František Brábektől, irodalmunk érdemes prágai közvetítőjétől, Petőfi, Madách, Arany fordítójától tanult magyarul: az érettségi bizonyítványán is olvasható: „magyar nyelv — jeles". Magyar nyelvtudására maga is nem egy helyen hivatkozik műveiben: „Magyarul tudok" (Maďarsky znám) — olvassuk a Törvény keretei közt működő békés haladás pártjának történeté ben12 — s másutt szintén hasonlóképp nyilatkozott: „Kissé beszélek magyarul" (Trochu mluvím maďarsky).13 A misztifikációs párt történetének kiadói észrevételei pedig arról tájékoztatnak, hogy az egyik fejezet az író feleségének a kézírásával maradt fenn, a fejezetben előforduló magyar szövegrészeket azonban Hašek iktatta be.14

A prágai bohém korszak legmegbízhatóbb tanúja és leghitelesebb fölidézője, František Langer főleg azt emeli ki emlékirataiban, hogy Hašek szívesen és gyakran, „hamisan és rekedten, de azért hangosan és nyomatékkai“ énekelt magyar dalokat.15 Végül, ugyancsak illetékes tanúként, Zalka Mátéra hivatkozhatunk, aki önéletrajzi regényében így mutatja be Hašeket: „Aztán Csasztekkel itt van a cseh Hašek — kitűnő fiú és ritka tréfás ember! Beszél egy kicsit magyarul is.“16

E bizonyítékok alapján nyilvánvalóan lett volna módja Hašeknek arra, hogy a szövegeiben foglalt magyar nyelvi elemeket ellenőrizze vagy ellenőriztesse, illetve, hogy ezeket a stílusélénkítés végett alkalmazott elemeket már eleve előkészítetten válassza ki. Hašek azonban rábízta magát rendkívüli emlékezetére. Ezzel szövegei veszítettek pontosságban, de — talán — nyertek érdekességben. Most e magyar nyelvi elemek stilisztikai működését vesszük szemügyre, a példák nagy száma miatt ismét — szükségképpen — típusesetekre korlátozódva.

2. A stílusélénkítés leggyakoribb eszköze közhasználatú szavak, szólások vagy kifejezések, esetleg köszönési formulák beillesztése a cseh elbeszélés szövegébe. Észrevehetően olyan nyelvi elemekről van itt szó, amelyek akkor — a közös hadsereg révén

— nem lehettek ismeretlenek a cseh olvasók előtt, ezért gyakran hiányzik is a fordítás vagy a körülírás. Az ily módon többször is előforduló cseh mondatelemmé' iktatott magyar szavak közt íme a legsűrűbben használtak: ,éljen’ (írva így is: ,eljén’}, ,isten bizony’ (egy ízben fordítással: ,büh je svédek, že ano...’}, ,báď, ,barátom’, ,nagyságos uram' (egy alkalommal ragozva is: ,nagyságosurovi panu Ivádymu'), ,jó szakát’ (majd ugyanez így is: ,jő éj szakát kívánok’). Ugyancsak a színezést szolgálja a ruhafélék neve is, leggyakrabban a ,bekecs’, ilyen írásváltozatokban: ,bekeö’, ,békés', ,békés'. Az

11. Jaroslav Hašek: Loupežný vrah pfed soudem. Praha SNKLHU, 1958. — 148. 1.

12. Jaroslav Hašek: DSjiny... — 187. 1.

13. Jaroslav Hašek: Črty, povídky... — 561. i.

14. Jaroslav Hašek: DSjiny... — 301. I.

15. František Langer: Byli a bylo... — 60. 1.

16. Zalka Máté: A bolygók visszatérnek, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1966. — I. kötet, 60. 1.