Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - Bárczi Géza: Nyelvművelés és nyelvtudomány

is az az elsődleges célja, hogy az irodalom gazdagodását szolgálja, ebből a szempontból is igen hasznos lehet.

Ha figyelembe vesszük, hogy egyrészt a nyelvművelés, másrészt a nyelvjárási gyűjtés milyen becses és változatos gyümölcsöket hozhat, nyilvánvaló, hogy a Kazinczy emlékének szentelt kassai napok a magyar nyelv és tudománya számára igen-igen fontos esemény. Igaz, ez még csak elindulás, de elhatározó fontosságú, mert ahhoz, hogy egy kitűzött utat megjárjunk, el kell indulnunk, Ha, mint reméljük, ennek a most megkezdett munkának megfelelő folytatása lesz, ha túl a mostani emelkedett hangulat ünnepélyességén szürke hétköznapjainkban is tovább működünk ezen a téren, ki-ki erejéhez, tudásához és idejéhez mérten, akkor legyen bár munkánk eredménye eleinte szerény, hamarosan nyelvünk és nyelvtudományunk értékes nyereségévé fog fejlődni.

E három nap jelentőségét mi magunk talán, akik részt vettünk bennük, nem is látjuk át teljes mélységében, mint általában a fontos események átélői nehezen mérhetik le azok súlyát. De gyermekeink, unokáink majd büszkék lesznek arra, hogy elődeik is ott voltak ezeken az emlékezetes napokon, amikor megindult egy új munka, mely egyrészt a szebb, tökéletesebb magyar beszéd kialakítását és elterjesztését eredményezte, másrészt a nyelvtudományt hathatósan szolgálta.

Természtesen, főleg a gyűjtő tevékenység nem maradhat sokáig egyéni, partizánkodó munka. Ezt meg kell szervezni központilag is, vidékenként is, akár közigazgatási, akár tájegységenként. Elsősorban kell, hogy legyen valaki, aki szívügyének tekinti a munka megszervezésést, azt képes a kezében tartani, irányítani, az embereket buzdítani, a lankadókat serkenteni, az előrehaladottakat segíteni, tanácsokkal ellátni vagy tanácsokat közvetíteni hozzájuk. Majd lassanként ki kell épülnie egy egész szervezetnek, melynek egyedüli célja: tervszerűen gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni, menteni a veszendő értékeket. A földrajzi nevek szempontjából itt már majdnem a tizenkettedik órában vagyunk, mert ezek rohamosan pusztulnak, de az említett okokból egyéb nyelvjárási értékeinket is meg kell óvnunk, konzerválnunk, esetleg az irodalmi nyelv vérkeringésébe átöntve még terjesztenünk is. Ezt a munkát az egész területre kiterjedően szervezetten kell, csak szervezeteden lehet végezni. Nem jelenti ez azt, hogy ennek a szervezetnek azonnal ki kell alakulnia. Ehhez tapasztalatok kellenek, s a szervezet csak fokonként épülhet ki. Bizonyára lesznek olyan jószándékú emberek is, akik vállalkoznak egy-egy részleg irányítására, de erejük, idejük stb. talán nem lesz elegendő, másokat kell helyettük keresni. Nem szabad soha a részletkudarcoktól megriadni. Minden komoly munka, komoly törekvés nehézségekkel jár. Lesz, ahol teljesen simán halad, másutt azonban lesznek akadályok, melyek esetleg visszavetnek, de ettől nem szabad elcsüggedni, az építés voltaképpen szakadatlan újrakezdéseken át valósul meg. Aki a magyar történelmen végigtekint, látja, hányszor borult hamuba az egész ország, tatárjárás, törökdúlás stb. pusztította, tette sivataggá. A XIII. századi nyugati krónikás már el is parentálta írván, hogy 300 éves fennállása után megszűnt létezni; s a Mátyás korabeli magyarság létszáma a XVIII. század elejére a felére csökkent. De újra meg újra megindult az élet, újra meg újra sikerült a magyarságnak feltornásznia magát az európai kultúra felső szintjére. Ezt kell példának vennünk. Nem szabad visszarettenni a részletkudarcoktól, nem szabad elbátortalanodni, ha az, amit csinálunk, eleinte nem tökéletes. Jóakaratú útbaigazítás rámutat a tévedésekre, okuljunk belőlük, s örüljünk, hogy következő munkánk már jobb lesz. Akkor lesz ez az elindulás valóban nagy jelentőségű eseménye a magyar nyelvtudománynak, és az ún. kassai napok mindörökre emlékezetesek lesznek. Ügy legyen!