Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - Tamás Mihály: A cégjegyző úr
pontosan ugyanabban az időben ért oda a főtanácsos Leókája, akit a szobalány kísért el odáig. A főtanácsos és az igazgató meleg családi érintkezésben élt, illett tehát, hogy a kutyáik Is naponta együtt töltsék a szabadabb mozgásra szánt időt. A két kutya először egymásnak rontott, azután versenyt futottak a mezőn. Gwerk úr a vasúti töltésen szokott sétálgatni addig, amíg le nem telt a megszabott idő: négy óra, ellentétben a szobalánnyal, aki miután köszöntötte Gwerk urat, elindult a kutyák után a rétre, és ide-oda járkált, s ha virágot látott, leszakította. — Gwerk úr! — Igenis, Igazgató úr!... Az igazgató rövid, fehér szakálla szervesen együtt mozgott az áliával, és az álla kimért és határozott mozdulatokat végzett, amíg a száj beszélt, mert az igazgatónak két hamis fogsora volt, és a hamis fogsorok csattogtak beszéd közben. Vastag, tömpe ujjai voltak az igazgatónak, és amikor velük a bajuszát végigsimította, Gwerk úr az ujjak mozgását is hűséggel követte. — Aztán igyekezzenek vissza... — Igenis, igazgató úr. Gwerk úr igyekezett elkapni Boby nyakát, hogy ráakaszthassa a szíjat, de Boby türelmetlen kis foxi volt. — Bobyka, no... Bobyka... Sikerült végre, és az ajtóból, elmenőben, még visszanézett Gwerk úr az igazgatóra, aztán a könyvelőre, és fájdalom ült a szemében arra a gondolatra, hogy amíg ő a kutyát sétáltatja, azalatt a könyvelő egyedül marad az igazgatóval, és csak a jóisten tudja, milyen bizalmas és meleg kapcsolat keletkezik ezalatt köztük a négyszemközti együttlét nemhivatalos levegőjében. Úgy érezte, hogy ezzel ő csúnyán megrövidül, de már mindegy, neki mennie kell, mert a Boby türelmetlenkedik. Kint a Fő utcán a kávéház már kirakta a kertet az aszfaltra, ráérő emberek sütkéreztek a napos asztalok mellett, de Gwerk úrnak mennie kellett, ő nem ülhetett le a vaslábú asztalok mellé. A Boby vitte Gwerk urat, a Bobyt nem érdekelték a márvány- asztalok, ő csak a szíjtól szeretett volna minél előbb megszabadulni. Gwerk úr sokszor gondolt arra, hogy milyen álomszerűén édes érzés lenne leülni egy csésze feketére, elolvasni a lapokat, átnézni a képeslapokat, és esetleg kellő óvatossággal kiszabni egy drága angol képeslapból valami szép ruhamintát a feleségének, de nagyon óvatosan, nehogy a pincér észrevegye. Nem lehet, hiába, nem lehet, valaki megláthatná őt délutáni munkaidőben itt, ezen a léha helyen, na meg a főtanácsos szobalánya is jelentené otthon, hogy a Gwerk úr nem jött ki ma a rétre a Bobyval, és Leóka egymagában búslakodott. Még gondolni is rossz arra, hogy mi lenne ilyen fegyelemsértés következménye. Gwerk úrnak libabőrös lett a hátgerince, és riadtan lépett a Boby után. Betértek a László utcába, Boby már szűkölt, mert érezte a rét messzi illatát. Gyerekkocsit tolt szemben egy lány. Boby érdeklődéssel szaglászta a kocsi kerekét, a lány pedig Gwerk úrra emelte szemét, Gwerk úr nem volt még negyvenéves, de a szemén szemüveg ült, és a szemüveg alatt riadt csodálkozással emelte ő is a fiatal lányra a szemét. Vajon nem tévedés ez? Csakugyan őrá nézett az a lány?... És ekkor már végleg felfogta az egész szőkeséget, magába szippantotta a leány fiatal arcát. Istenkém, hát csoda is történhet ővele? Amikor már elhaladt mellette, visszafordult és látta, hogy a lány is visszafordult. Régen látott tavaszi nevetést küldött feléje a lány szeme. Ügy volt, hogy már megáll, és meg is állt volna biztosan, ha Boby éppen akkor nem rántott volna egyet a szíjon. Gwerk urat ez a rándítás egyszerre visszahúzta önnön életébe, és sietve fordította vissza magát a sínek felé. Amíg odaért, egyre az járt a fejében, hogy az emberre mindig úgy jön a szerencsétlenség, mint az állványról lehulló tégla. Itt van ez a lány is, ha megáll és visszafordul, és elindul feléje, akkor a Boby ma nem ment volna ki a rétre, hiába várta volna őt Leóka és a szobalány. És ki tudja, milyen szörnyű következményei lehettek volna ennek a durva kötelesség- mulasztásnak? Áthaladtak a sínen. Gwerk úr itt már eloldotta a Boby szíját. A kutya nagyot ugrott örömében, és száguldani kezdett, mint máskor, de alig tett rövid rohanást, hirtelen megállt, és feltartott fejjel, látható meglepetéssel nézett körül.
