Irodalmi Szemle, 1968

1968/10 - FIGYELŐ - Egri Viktor: A salemi boszorkányok

tűnő méltatást olvashatunk. A csehszlovákiai magyar irodalomban munkálkodó filozófiai hatások kérdése sem kiderített, eddig szinte kizárólag kisebbségpolitikai gyökerekről esett szó. Holott a jelentékenyebb alkotók bölcseleti tájékozódása sem hagyható figyelmen ki vül. Például Neubauer Pál életművét könnyebben magyarázhatjuk, ha ismerjük a német filozófiához, Constantin Brunnerhez, Nietzschéhez, Schopenhauerhez kapcsolódó nézeteit — vagy ha Bergson hatását vizsgáljuk a kisebbségi irodalmakban.

Az összefoglaló munkák után a csehszlovákiai magyar irodalomtörténetlrás is rátérhet a részlet-munkálatokra, egyes írók monográfikus feldolgozására (Forbáth Imre, Földes Sándor, Sziklay Ferenc, Fábry Zoltán arcképének megnyugtató megrajzolását sürgetőnek érezzük), olykor egyes szépirodalmi folyóiratok filológiai „kicédulázására“.

Hálásak vagyunk Pomogáts Bélának, hogy kitűnő könyvével számos módszertani kérdés megoldására hívta föl a figyelmet. Monográfiájában kimunkálta a földolgozás egyik lehetséges módszerét. Imponáló anyagtudása, világos, áttekinthető stílusa is követésre méltó.

Fried István

A salemi boszorkányok

Arthur Miller drámája a Magyar Területi Színházban

A sok szentet adó Árpád-háznak volt egy tudománykedvelő sarja,, aki Könyves Kálmán néven került a történelembe. Ez a testileg satnya, ferde vállú, de nagy észbeli tehetséggel megáldott uralkodó jelentette ki a XIII. században, hogy boszorkányok nincsenek; azonban a királyi szó sem tudta megakadályozni, hogy a kínvallatás kínjától szabadulni akaró asszonyok tömegét még további öt évszázadon át meg ne égessék. A pokol létezése — és így a sátáni megkísértés is

— nálunk és mindenütt Európában dogma volt, és a boszorkányságnak a gyanúja is elég volt a máglyahalálhoz.

A XVII. században a felvilágosodott- nak mondott Európának ez a rákfenéje, talán éppen az első nagy nevű gyarmatosítókat szállító Mayflower hajóval átkerült az Újvilágba is, ahol a puritán valláserkölcs ellenére fellángoltak az irracionalizmus pokoltüzei, és máglya helyett a hóhér kötele végzett a boszorkánysággal megvádoltak százaival.

Arthur Miller drámája tárgyául a leg- hírhedtebb boszorkánypert választotta, amely Angliának New England gyarmatán 1692-ben játszódott le Salem városában, és az ártatlanok tucatjait adta a hóhér kezébe. Egy csoport feltűgési mániától, vad hisztériától megszállott süldőlány bosszúja, szerelemféltése, és az idősebbek kapzsisága, mérhetetlen ostobasága jött kapóra a hatalmat féltő, korlátolt bíráknak, hogy ártatlanok felett kimondhassák a halálos ítéletet. Csupán a történelmi tények és a belőlük adódó konfliktusok, a tragikus emberi sorsok egész sora is bőséges anyagot adnának egy nagy erejű, hatásos drámához, de Millert nemcsak a kezébe jutó tizenhetedik századbeli bűnper aktái késztették műve megírására, hanem az ötvenes évek elejének társadalmi szituációja, a McCarthy-féle kommunistaüldözés hisztériája is.

S Arthur Miller nyilatkozatából kiderül az is, hogy a „Mccarthyzmus“ terjedésén kívül hatott rá olyasmi is, ami még annál is sokkal hátborzongatóbbnak és titokzatosabbnak tűnt.

„Láttam — írja Miller —, hogyan alakul ki az olyan bűnök meggyóná- sának és megbocsátásának az a belső mechanizmusa, amely eleddig ismeretlen volt, mert soha ezelőtt ezeket a .bűnöket’ nem tekintették bűnnek. Most havonta újabb bűnöket találtak ki. Meglepő volt, hogy ezeket milyen gyorsan ismerte el az új orthodoxia úgy, mintha már örök idők óta bűnszámba mentek volna. De mindenekfelett minden szörnyűséget is túlszárnyalva megfigyelhettem, mint vették tudomásul, hogy a lelkiismeret már nem magánügy, hanem az állami közigazgatás hatáskörébe tartozik. Láttam, hogy az emberek hogyan szolgáltatják ki lelkiismeretüket más embereknek, és még meg is köszönik, hogy erre lehetőséget adtak. Olyan darabot akartam irni, amely éles legyen, amely