Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - DISPUTA - Onódi János: A tanítóság feminizálódásának néhány kérdése
feminizáció a városi iskolák 1—5. évfolyamaiban tevékenykedő tanítóságnál. A bra- tislavai, a galántai és az érsekújvári járásban például a városi iskolák 1—5. évfolyamaiban csak női tanerők tanítanak, de a többi járásban 80-nál nagyobb a nők százalékaránya ezekben az iskolákban. Ez pedig kétségtelenül már jelenleg sem jő arány. A városi iskolák tanítóságának feminizálódása figyelemre méltó, hiszen a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák tanítóságának több mint egy harmada ezekben az iskolákban tevékenykedik. Az alapiskolák tanítóságának feminizálódása hazánkban is, akár a világ többi fejlett országában, évről-évre nagyobb méretű. Ez a folyamat már napjainkban elkerülhetetlenül érezteti hatását a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolákban is. Az UNESCO 1963-ban tartott értekezletén a résztvevő tagállamok küldöttei egybehangzóan megállapították, hogy a világszerte mutatkozó férfitanerő-hiány, és az ezzel összefüggő feminizálődás alapvető oka a tanítók nem megfelelő anyagi dotációja. Hazánkban a kilencéves alapiskola elvégzésekor megmutatkozik, hogy a fiúk többsége Igyekszik olyan foglalkozást választani, amely mint jövendő családfenntartónak megfelelő keresetet biztosít, a lányok viszont megelégszenek az anyagilag kevésbé dotált munka- szakaszokkal is. A családfenntartás szempontjából ugyanis még ma is meghatározó jellegű a férfi keresete, a nőnek csupán kiegészítő jövedelemről kell gondoskodnia. A pályaválasztást tehát anyagi tényezők motiválják. Ennek tudható be, hogy a kilencéves alapiskolát befejező fiúk többsége igyekszik jó szakmát kitanulni, illetve elvégezni valamelyik szakközépiskolát vagy szakiskolát, s csupán a fiú tanulók kisebb része kerül az általános középiskolákba. A tanítóság feminizálódása tehát már az általános középiskolákban kezdetét veszi, s a főiskolákon csupán folytatódik. Az 1965/66-os Iskolai évben például az általános középiskolák tanulóinak 66,1 százaléka, a szak- középiskolák tanulóinak pedig 55,5 százaléka, a tanonciskolákénak viszont csak 31,6 százaléka volt lány. Szlovákiai viszonylatban az előbbi arány még kedvezőtlenebb (67,1 százalék, 54,7 százalék, 22,0 százalék).8 Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a szakközépiskolák tanulói között is lényeges különbségek vannak a feminizált- ság mérete tekintetében. A közgazdasági-, egészségügyi-, pedagógiai-, népművelési-, és népművészeti szakközépiskolák és szakiskolák lényegében leányiskolák, hiszen az 1965—66-os tanévben ezekben az iskolákban a tanulók 91,9 százaléka lány volt. Az iskolák másik csoportját alkotják azok a szakközépiskolák és szakiskolák, amelyek viszont a fiúk számára előnyösek. Ide sorolhatók az ipari, közlekedési, híradás- technikai, mezőgazdasági és erdőgazdasági szakközépiskolák és szakiskolák, amelyekben az említett tanévben csupán a tanulók 36,1 százaléka volt lány. Ebből a tényből szükségszerűen következik az általános középiskolák tanulóinak feminizált összetétele, s így eléggé visszás helyzet alakul ki: a szakközépiskolák és szakiskolák többnyire fiú tanulókból álló csoportjából középkádereket és szakmunkásokat nevelünk, az általános középiskolák jobbára feminizált összetételű tanulói viszont nagyobbrészt folytatják tanulmányaikat az egyetemeken és főiskolákon. De már a főiskolai jelentkezéseknél kitűnik, hogy a tanulmányaikat tovább folytatni kívánó érettségizett fiúk többsége a műszaki főiskolákra kéri felvételét, s csupán kisebb része az egyetemi irányzatú főiskolákra és a pedagógiai fakultásokra. Az 1965/66-os tanévben például Csehszlovákia főiskolai hallgatóinak 40,7 százaléka volt nő, ugyanakkor azonban a főiskolák egyes típusai között a hallgatóság nemi összetétele terén lényeges eltérések vannak: a női hallgatók százalékaránya a műszaki főiskolákon csak 19,9 százalék, a művészeti főiskolákon 36,4 százalék, az egyetemeken 62,4 százalék, a pedagógiai fakultásokon pedig 75,5 százalék volt.9 Már 1959/60-ban, a pedagógiai intézetek, a jelenlegi pedagógiai fakultások megnyitásakor is lényegesen nagyobb volt a hallgatók feminizáltsága, mint a kilencéves alapiskolák tanítóságáé. A tanítói hivatás iránti érdeklődés csökkenésének következtében évről-évre nagyobb méreteket ölt a pedagógiai fakultások hallgatóinak feminizálódása, s ennek természetes következménye a tanítóság további feminizálódása. Ez a folyamat elkerülhetetlenül érinti a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolákat is. Bizonyítékot nyújtanak erre a Nyitrai Pedagógiai Fakultás fejlődésének adatai is. Az 1959/60-ban a fakultás összes hallgatóinak 55,5 százaléka, a szlovák tagozat hall6 Štatistická ročenka ČSSR 1960 — 1966-os kiadványai. 9 Ugyanott.
