Irodalmi Szemle, 1968

1968/10 - DISPUTA - Onódi János: A tanítóság feminizálódásának néhány kérdése

mint a nők aránya hazánk lakosságának össz-százalékában (51,2 százalék).4 A diákság nemek szerinti összetételéből arra következtethetünk, hogy az lenne helyes, ha a női és a férfi tanerők százalékaránya az 50—50 százalék körül ingadozna. Ezzel szemben a Szovjetunióban, Magyarországon, Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban és a világ többi országaiban is csakúgy, mint hazánkban, szemtanúi lehetünk a tanítóság feminizálódásának. Ezt bizonyítják a következő adataink is:

A kilencéves alapiskolák tanítóságának nemek szerinti összetétele 1964. június 30 án5

A tanítóság nemek szerint százalékos Mutató: összetétele:

nő: férfi:

Csehszlovákia 69,9 30,1

Cseh országrészek 70,3 29,7

Szlovákia 69,0 31,0

Tapasztalataink szerint a feminizálődás folyamata a jövőben tovább fokozódik, s ez figyelmeztető jelenség, hiszen már a jelenlegi feminizáltság is kedvezőtlenül befolyásolja pedagógiai és pszichológiai szempontból az oktató-nevelő munkát. Mivel mind a fiúkat, mind a lányokat nagyobbrészt női tanerők oktatják és nevelik, egyre inkább szemtanúi lehetünk annak, hogy mindkét nemhez tartozó tanulók belső „énjükben“, erkölcsi arculatukban és lelki világukban bizonyos mértékig „nőies“ vonásokat vesznek fel. Megmutatkozik ez abban is, hogy fiataljaink igen sok esetben önállótlanok, bátortalanok, vagy túlságosan érzékeny lelkületűek. Mindezt még fokozza, hogy tanulóink az iskolán kívül is: a pionírszervezetben, a napközi otthonokban, de a családokban is (édesanya, nagymama) többnyire női irányítás és nevelőhatás alatt állnak. De kedvezőtlenül befolyásolja a tanítóság feminizációja az oktató-nevelő munka megszervezését is. Gondoljunk csak a női tanerők jelentős méretű, egyébként törvényes és teljesen humánus abszenciájára.

Milyen méretű a feminizálódás a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák tantestületeiben? Erre a kérdésre is választ kerestünk, amikor 1966-ban 499 magyar tannyelvű alapiskolánk (ebből 356 1—5. évfolyamos és 143 1—9 évfolyamos iskola] több mint 3400 tanítójának adatait felmértük.6 Az eredmény megtekintése előtt azonban nem árt megemlíteni, hogy a magyar tannyelvű iskolák fejlődése, de nem utolsósorban a tanítóság összetétele sajátosan alakult. Ismeretes, hogy 1950-ben, a magyar tannyelvű iskolák megnyitásának idején körülbelül 200, többnyire az elemi iskolára képesített tanító állt rendelkezésünkre, s ugyanebben az évben már 1266 osztályban 34.200 tanulónk oktatásáról és neveléséről kellett gondoskodnunk.7 E rendkívül nagy méretű tanítóhiány annak következtében alakult ki, hogy az 1945—48-as években mintegy 2 ezer magyar pedagógus települt át Csehszlovákiából Magyarországra. A magyar lakosság áttelepítése mérhetetlen károkat okozott a csehszlovákiai magyarságnak általában, de a csehszlovákiai magyar iskolaügynek különösen, hiszen csaknem teljes egészében véve új tanítói gárda kineveléséről kellett gondoskodnunk, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt.

A magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák tanítóságának nemek szerinti összetétele a cseh és a szlovák tannyelvű kilencéves alapiskolák tanítóságának összetételétől lényegesen eltérő körülmények között alakult ki. Okai a következők: 1. A magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák tanítósága 1950 után alakult ki, 2. a magyar nemzetiségű fiatalok számára a magyar tannyelvű iskolák megnyitását követő évtizedben a tanítói pálya volt csaknem az egyedüli, elérhető értelmiségi foglalkozás. Ezek előrebocsátása után nézzük meg, hogyan feminizálódott a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolákban.

4 Štatistická ročenka ČSSR, 1966, 74. oldal.

5 Az SZNT Művelődésügyi Megbízott Hivatala adatai.

6 A felmérést a Nyitrai Pedagógiai Fakultás adjunktusai végezték, név szerint: Baráth Ernő, Bartha Tibor, Erdős Dezső, Hofer Lajos, Gál Tibor, Jalecz Edéné, Kardos István, Kecskés Árpád, Konczer József, Kulacs Dezső, Morvay László, Perhács János, Révész Bertalan, Teleki Tibor és Tóth József, akiknek ezúton is köszönetét mondunk munkájukért.

7 Juraj Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Politikai Kiadó, Bratislava,

1965, 131-132. oldal.