Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Keszeli Ferenc: Versek
Keszeli Ferenc magány maximumra Jelhúzod a faliórát még egyszer körülnézel a semmiben fordítasz egyet a kulcson a zárban <elindulsz a mindenségbe s ott is csak fekete madárnak álcázott fehér magány kering antiszaltó Szaltó üvegben fában köbén és vasban szájszélben szemölcsben ott a puskadörrenés s a puskadörrenésben pofonban pettyes kartonban porcelánban ott a szerelem gyere zuhanjunk lentről fölfelé galambok ablakpárkányunkon a kertesházak külvárosa szürkül délután öt után feleslegesen ktgyúlnak az utcai lámpák- s a kusza diófák alatt törpülő almafára hazatérnek a galambok ketten vannak nyárfakéreq-szürkék délután öt után nem isznak savanykás gőzölgő teát szürke csillogással topognak apró lábaikkal sima fejükön virít a szemük nincsen fészkük már ezredik éve fehér alattuk az ág almafa szerelem tisztaság bánat Szennyes benzinfüst korom nikotin csörgedez bennem halott vagyok tán élőnek kéne lennem de mit a füst a korom a nikotin ha fájdalom rakódik le belsőm samotfalán s fekszem az élők műtőasztalán
