Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye

Uzsonna után, mikor a felnőttek már egy svéd léghajós és több expediciós pusztulásáról, eltűnéséről, hátborzongató éhhalálukról, fagyhalálukról disputáltak, ml Jenővel

— egy-egy indiánért zsákmányolva — szintén fölfedező útra indultunk, mint az öreg Tarray pap bácsi nevéhez hasonló hajó parancsnoka. (Az 1904-ben holttá nyilvánított Andrée expedíciójának pusztulásáról és a Terra Nova hajóról lehetett szó.) Mi a kőművesek egészségügyi deszkabódéjánál akartuk áthágni a „sakkört“.

A bődé résein leskedtük a cigánylányokat. Azaz, csak szerettük volna.

Semmit sem láthattunk, mert odabent sötét volt. De akkor már világosan tudtam, hogy tilosban leselkedünk.

Géza bácsi észrevett bennünket, a pipaszárral ráhúzott a nadrággömbölydedre, visítottunk. Előjött apám is. Jenövei többé évekig nem engedtek játszani.

36. Komolyabb gondok „az írók besorolása“.

Otthonlétem alatt az estét a „Gömör" szerkesztőivel, Márkus Laci bácsi főszerkesztővel és Benkovics Gyulával, a prágai lap tudósítójával töltöttem. A főtétna persze Dzurányi reorganizációs tervei és a „Magyar Vasárnap“ további programja és lehetőségei voltak.

— Mikor lesz az irodalmi mellékletből a hiányzó önálló szépirodalmi folyóirat? Az igazi „Magyar Vasárnap“? — kérdezte Márkus Laci bácsi.

Sorba vettük a számba jöhető írógárdát, fölvázoltuk az irodalmi frontokat.

— A pozsonyi Aurorások túl konzervatívak; a Kassai Napló pedig megszűnőben van. Ha Dzurányi valóban meg tudna nyerni közös frontba kettőnket, téged és a népszerű, de már elkapatott Mécset, a „Magyar Vasárnap“ önálló vállalattá nőhetné ki magát.

— De ki lenne a folyóirat szerkesztője? Se Dodó, se Mécs nem lehet. Semleges •ember kellene föléjük. Vállalná Dzurányi ezt is? — kérdezte Benkovics.

— Aligha — mondtam. — Ö vörös posztó a kerszocok szemében! Még függőben van a Vécsey-ügy is!

— Jankovits és Reinel János pedig nem jöhet szóba. És Szlklay? ö kultúrreferens, idősebb tanárember, író, Mécsnek is barátja, Dodónak is — vetette föl Márkus Laci.

— Sziklay is kemény dió — töprengtem. Nem lehet a klikkek fölött álló semleges tókusz!

— Érzékeny, befolyásolható ember, őt egy-kettőre a kezébe kaparintaná Rácz Pál és a dilettánsok reakciós klikkje, meg az új kerszoc vezérkar. Rácz ambiciózus, politikai törtető, jobban is ért a politikához, mint az íráshoz — aggályoskodtam.

Még egyikünk sem tudta, hogy a katolikus trió már szervezi a klérust ellenem, a „Magyar Vasárnap“ ellen, sőt maga Dzurányi ellen is.

37. Edgárék mint publicisták?

E tavaszon húsvét után levelet kaptam Edgártól. Bíztattam őt is, használja fel a PMH hasábjait és azt, hogy a lapnál vagyok. Én is, Szvatkő is, Dzurányi is szeretettel érdeklődünk irántuk. Elsősorban ő iránta.

Levele több szempontból is jellemző, kivillannak már belőle az „oroszlánkörmök“: szervező talentuma, önálló szellemi mozgalomra és szintézisre törekvése, a húszéveseket izgató problémákon rágódó töprengése és irányítgató kedve. (Például ölvedivel szeretne összebarátkoztatni. Egy év múlva már ő is elfordult tőle!) Sőt, benne van a későbbi Edgár gyors eredményekre törő magabiztossága, realizmusa, cselekvést sürgető hajlama is:

„Kedves Dezső Bátyám! Sürgősen küldöm a mellékleteket, és arra kérlek, kö- zöltesd a hosszú cikket még a csütörtöki számban... Kissé furcsa, ha a munkámról magamnak kell írni, de remélem, te tudod, hogy a cikket miért írtam (I szignóval — íródiák). A lokális eredmények csak akkor lesznek országos hatásúak, ha nagydobra verjük. Az írásból tálán nem érzed ki, de csodálatos volt, ami Negyeden és Farkasdon történt...

Kissé szégyenlem magam, hogy minden hónapra ígértem „Ifjúsági mozgalom“ cikket, s most már másfél hónapja, hogy nem küldtem. De sok volt a munkám. Készülök most egy cikkre, Schöpflin cikkének hatása alatt. Nagyon örültem, hogy odaát is van, aki tudja, hogy itt új ifjúsági mentalitás álakul ki, olyan, mely minden eddigitől, az öregek egyoldalúságától különbözik. Erről az új ifjú-