Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Tóth Elemér: Versek
Tóth Elemér nyári zivatar Olykor a magas ég is vad orgiáktól hangos Cikázó pincérek fáklyákkal hadonásznak Feketén gomolyog pipa és szivarfiist mintha kigyújtották volna a szent házat A részeg mulatók tántorognak levernek egy-egy porcelántálat Böfögve káromkodva a lépcső aljára állnak... ...zuhogva e s n i k e z d Jelek A szép szemű lány virágot bújtató testében csókra csücsörített szájjal tüzel a mély vágyú asszony A ringó csípejű búzavetésben érik a pék cipókerek mosolya Hova fusson a lány a lobogó tűzben? A magasba szökött égen fekete kérdőjeleket rajzol egy vércse hullám Ez az a pillanat a sokat várt a sokszor megóhajtott Ihatsz a pohárból amelybe belopták magukat a csillagok — egy lánynevetés és egy asszonyé is Ez az a pillanat amikor a kitárt kapukon kiözönlik a tarka ménes s a szívedbe fészket rak az öt éve felröppent madár Ez az a pillanat a sokszor megóhajtott A kikötő csendes vizein erős köteleken két csónak ring látszik velük a hullám Föl Le zászló 0 a zászló a zász ló a zászlű a zászló a zász ló a zászlö a zászló a zász ló a zászlú 0 Ű Ö 0 Ú szüzek A szüzek is olykor sokat zokognak Kigyúlt ágyuk messze világít az éjben dús mellük összecseng a rét felől jövő szomorú muzsikával amelyben ott jajong a megfeszített pillanat A szüzek is olykor sokat zokognak s kötényük zsebében egy feltört csontú diót rejtegetnek rács rács fekete rács fekete rács rács rács rács rács rács rács rács rács rács rács fekete rács fekete rács rács rács rács rács rács rács rács rács rács rács fekete rács fekete rács mindig a világ s közém feszülő
