Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Tetteink önálló életet élnek (Kundera: Mulatságos szerelmek)

Idegen szerep játszására kényszerít két egymáshoz közeli embert, s a bennük rejlő transzcendens makacsság és más titokzatos és abszurd erők nem engedik, hogy vállalt szerepükből régi énjükbe visszazökkenjenek, még akkor sem, ha ezáltal a boldogságukat vesztik el.

Az emberi lélek — titok. S az emberi lélek titkai félelmetes és logikátlan mechanizmussá változtatják az életet azáltal, hogy át- meg átszövik abszurd erőkkel és titokzatos összefüggésekkel. Kundera a titkok zárján a nehéz, hétpecsétes lakatokat feszegeti. írásai annak a finomszálú pókhálónak alig látható fonalait tapogatják, mely az embert hétköznapjai során körülveszi és fogva tartja.

Vagy bekeríti? Bekerltettség mint élethelyzet és állapot (Hírnök). Az ember apróságok kapcsán döbben rá, hogy nem ura önmagának. Szabad akarata ellenébe ezernyi apró — de áthághatatlan — akadályt állít az élet. Tiltó korlátokat érez maga körül. S ha átlépi őket, nem veszi figyelmébe jelenlétüket, felmerülnek körülötte a veszély előjelei, a bukás árnyai; a modern társadalomban eszte- lenség a szabad akarat makacs érvényesítésének igénye, mert súlyos kellemetlenségekkel jár. A Hírnök tanársegédje csupán egy szlovák lánnyal szeretne találkozni, délután ötkor, mert a lánynak szép hosszú lába van, de a találkozás útjában egy ugyancsak öt órakor kezdődő gyűlés áll, melyen a tanársegédnek részt kell vennie. Egy gyűlés — kicsiség... De a tanársegédnek amúgy is labilis a pozíciója, nem hiányozhat a gyűlésről, mert jóakaratot és ügybuzgalmat kell tanúsítania. Ravasz taktikájával — valahogy elfogadhatóan távol maradni a gyűlésről — egyre bonyolultabb helyzetekbe kerül. Színre lép a véletlen is, a cselekvő ember sunyi és ádáz ellensége. A végén nem megy el a gyűlésre, de a lánnyal sem találkozik, mert valami tudat alatti, ösztönös félelem fogja el, hogy szerencsétlenség éri, ha az utcán hozzálép. Reggel ugyanis megjelent előtte a „hírnök“, és veszélyt jelzett. S a titokzatos öregasszony, „őrzője a rendnek", nyilvánosan megfeddi az utcán, és botjával rámutat...

S ebben az állapotban — a bekerltettség állapotában — megfigyelésünket így fogalmazhatnánk meg: nem vagyunk a tetteink ura, amint elkövettük őket, önálló életet kezdenek élni, és ha nem vigyázunk, romlásba döntenek (Senki sem fog nevetni). Tetteinket nem mi magunk, de rajtunk kívül álló erők irányítják (Senki sem fog nevetni). A magunk kis világát idegen világok veszik körül, kölcsönhatásban vannak vele, hatnak rá. S ezek a világok sokszor primitívebbek (Kundera történetei a világgal groteszk csatákat vívó entellektüelről szólnak), alacsonyabb színvonalúak, mint a mi világunk, ennek ellenére hatásuk félelmetes, kiszámíthatatlan és könyörtelen. Ilyen félelmetes erő az elbeszélésben Záturecký, a sors küldötte, a végzet elindítója. Klíma tanársegéd, aki értelemben, tudásban, valóságszemléletben magasan felette áll, tehetetlen vele szemben, és elbukik általa. Esetében a hit csatároz az ésszel, és nyilvánvalóvá válik, hogy az emberi ész és kritikai érzék nem mindenek felett való. Az ésszerűség felismerése, a logika nem oly gyakori dolog a világban, ahogy azt képzelnénk. Az ember eszes lény, ennek ellenére inkább rabja ösztöneinek és érzékeinek, mint agyának. S a szellemi fölény még az ész korszakában is túl gyakran elbukik az alacsonyrendűséggel és korlátoltsággal szemben.

Az ilyen világkép természetéből kifolyólag abszurd, mert hiányzik belőle az indokoltság és okság ténye, mely a jelenségeknek értelmet ad. Kundera történeteiben egyetlen kérdés fogalmazódik poénül: miért kellett ennek így történnie? S itt kezdődik a misztika (nem vallásos!) szerepe. Az emberi ész az értelmetlen, az indokolatlan, az abszurd bekövetkezése felett megdöbbenve áll. Milyen rossz erők élnek hát bennünk és a világban? Hogyan lehet, hogy észlény létünkre esztelenek vagyunk? Hogy lehet az, hogy az embernek sokszor fontosabbak — és cselekedeteiben inkább befolyásolják — a hangulatai, mint a tények, melyeket tapasztal? Kérdések, melyekre nincs felelet?

Kundera filozófus író, kérdésfelvetésében korszerű, ítéleteiben eredeti. Ezért abszurd misztikája nem elavult rekvizi- tum, hanem felfedezés. Illetve meglátás és figyelmeztetés: életünknek ez is egy lehetséges aspektusa, számoljunk vele!

Ľuba Gyula