Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - DISPUTA - E. Fehér Pál: Szolzsenyicinről
E. Fehér Pal Szolzsenyicinről író — századunkban — még nem aratott ilyen gyorsan sikert. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin első műve, az Ivan Gyenyiszovics egy napfa című kisregény, a moszkvai Novij Mir 1962 novemberi számában Jelent meg, a folyóirat főszerkesztőjének, Alekszandr Tvardovszkijnak bevezető-ajánló soraival, amelyek egyúttal értékelték és pontosan értelmezték az írást. Erre nagy szükség volt. „Ez volt az az irodalomban eléggé ritka eset, amidőn egy művészi alkotás megjelenése, rövid idő alatt, társadalmi-politikai eseménnyé lett." Vlagyimir Laksinnak, a könyvtárnyi „szolzsenyicinológia" egyik jelesének ez a megállapítása találó. Szolzsenyicin regényét politikusok méltatták-támadták, s értékelésében sokáig nem irodalmi-esztétikai szempontok uralkodtak, mert a politikai szenzáció erejével robbant bele a világ közvéleményébe. Az Ivan Gyenyiszovics egy napját azóta négy novella követte: A krecsetovkai állomáson történt és a Matrjona háza kétségtelenül a kisregényhez kapcsolódik tematikailag is, s a megformálás ideje sem lehetett nagyon távoli. Újabb élmény volt Az ügy érdekében című elbeszélés, melyet élénk disputa követett, viszont csaknem visszhang- talan maradt a Zahar Kalita, melyet a Novij Mir 1966 januárjában közölt. Keveset tudunk az író további terveiről. Egy színművét felolvasta a moszkvai Szovremennyik Színházban, még 1963-ban. A szovjet sajtó beszámolt arról is, hogy regényt ír. Ezek a művek azonban eddig még nem jelentek meg. Az Ivan Gyenyiszovics egy napját 1959-ben írta Szolzsenyicin. Életműve — amit belőle eddig megismerhettünk — nem több egy vékonyka kötetnél: ez hét esztendő termése. Az író életművét, sikerének okait kívánjuk elemezni. Szolzsenyicin zárkózott és mégis udvarias férfi. Homlokán sebhely, haja ritkuló. Mozdulatai fegyelmezettek. Sovány arcán semmi rendkívülit nem észlelhetni. Rjazanyban él, sokáig az egyik középiskolában tanított. Pontossága közismert. Felesége ugyancsak tanár, a kémiai tudományok kandidátusa. Gyermekük nincsen. Szolzsenyicin életéről nagyon keveset tudunk. Mindössze annyit, amennyit ő maga közölt a Novosztyi hírügynökségnek adott önéletrajzában. íme, a harmadik személyben írott, rideg vallomás: „Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin 1918-ban született, hivatalnok családban. Atyját korán elvesztette, édesanyja nevelte. Gyermekkorát és fiatal éveit a Don melletti Rosztovban töltötte, ott végezte el a középiskolát, majd közvetlenül a háború kitörése előtt az egyetem fizika-matematika fakultását. Külön irodalmi képzésben nem részesült, csupán a moszkvai pedagógiai főiskola nyelv- és irodalomtudományi karán tanult, levelező hallgatóként, amíg rendes egyetemi tanulmányait végezte. 1941-ben behívták katonának. A legénységi állományhoz tartozott. 1942-ben léptették elő ütegparancsnokká, miután tüzérségi iskolát végzett. Egészen 1945 februárjáig a fronton harcolt. Kétszer kitüntették. Századosi rangban disputa
