Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - Fukári Valéria: Belgiumi széljegyzetek

Barátaim párnásan kényelmes nagy Citroenjével szeltük az országot széltében-hosz- szában nappal, este, néha éjjel is; hiába szerettem volna én, nem is csupán régi autó- ellenszenvem miatt, hanem főleg a vonzó belga táj kedvéért, gyalog róni az utakat. Gyaloglásra valóban síksági embernek való ez az ország, ha éppen nem is olyan sima, mint az asztal. Egész Belgium csupa domb (a legmagasabb 600 m). A nagyon kozmopolita jellegű főváros, Brüsszel is egészen belga módon hepehupás. Vidéken pedig ez a dimbes-dombos belga föld a lehető legkedélyesebb táj benyomását kelti (s ha gyakran komornak látszik, arról nem a föld, csak az ég tehet: a változékony, ritkán napos, gyakran esős időjárás, a majdnem mindig szürke égbolt). Nem fenséges, mint a nagy hegyek, és nem végtelen, mint az igazi síkságok, de az ország kicsiségéhez mért nagy arányérzékkel van megalkotva. Domborulatai enyhén lejtősek, mint az egymásba simuló szelíd hullámok, s rajtuk a zöld és a fák, a szép, más-más formájú s érdekes alakzatokban álló fák is tartják az arányosságot: nincs belőlük sok — sűrűségre, erdőre elég ritkán találni —, de kevés sem. Egy jelentős XX. századi belga festő, Valerius de Saedeleer gyönyörű festményeit ez a táj és ezek a fák ihlették. (Brabantban utazgatva pedig nagy örömre lépten-nyomon az eseményes Breughel-képek színterét, az immár 400 éves képek tájait véltem felfedezni.)

A népsűrűséget illetően azonban, ellenkezőleg, az aránytalanság tűnik szembe: a mintegy 30 500 km2-nyi belga földön kilenc és fél millió ember lakik, tehát egy négyzetkilométeren 305 lakos. (Ebben csak a szomszédos Hollandia hagyja el, ahol egy négyzetkilométernyi földön 368 lakos él. S a másik oldalról szomszédos Franciaországban pedig csak 78!)

Ehhez egyéb aránytalanságok is kapcsolódnak: némely területeken igen sűrűn füstölögnek a gyárkémények, és mindenütt rengeteg a gépjármű. Állítólag a statisztika ma 3 lakosra 2 gépkocsit mutat ki, beleszámítva a teherszállító kocsikat is. (20 évvel ezelőtt egy gépkocsi jutott ezer lakosra.) Nincs is könnyű dolga — különösen a nagyobb városokban — sem az autósnak, sem a gyalogosnak.

De persze, volt azért értelme is számomra a sok autózásnak. Nem élhettem gyalogosként a tájban, de kárpótlásul a gépkocsiból viszonylag rövid idő alatt sok mindent áttekinthettem. így

— az útkereszteződések fölött ívelő karcsú, szinte filigránnak látszó hidakat, amelyek megszüntetik az útkeresztezések problémáit és veszélyeit;

— a sok déli arcú férfit az útépítéseknél, akikről első pillantásra leolvasod, hogy idegenek: olaszok, spanyolok, törökök, görögök; dolgozni jöttek Belgiumba, s általában ők végzik a nehéz fizikai munkákat. (A még működő bányákban is ők dolgoznak);

— a csatornahálózatot, amely főleg az ország déli részét szövi be;

— sok vegyipari gyárat, sok sörgyárat, egy hatalmas területen fekvő téglagyárkombinátot (vidéken a tipikus flamand vörösté'glából rakják a legtöbb házat, s az ajtókat, ablakokat mindenütt fehér színben komponálják hozzá);

— Brüsszelben az üzletek, műhelyek, éttermek fölött a rengeteg idegen, azaz nem belga nevet, köztük nekem gyakran ismerős hangzású: német, szláv, magyar neveket (persze ékezetek nélkül);

— a flamand vidéken, Brüsszel kivételével mindenütt — még Antwerpenben is — kizárólagosan flamand nyelvű feliratokat (az 1920-ban meginduló s egyre erősödő flamand nemzeti és nyelvi mozgalom egyik következménye); a vallon vidékeken viszont minden csak francia nyelvű; a két nép fiai nem mind beszélik egymás nyelvét, de a flamandok általában legalább a legszükségesebb alapszókincsig elsajátítják a franciát;

— és ami különösen figyelemre méltó: a belga zöldséges és gyümölcsös kerteket. S itt érdemes hosszabban elidőzni. A belga földművesek a mostoha időjárási viszonyok miatt üvegházakat emeltek, s a hátrányos természeti adottságok ellenére például januárban tőlük, tehát északról vándorol a hatalmas szemű, szép belga szőlő — Oloszországba! A szeptembertől körülbelül május végéig fűtött üvegházakban ugyanis belterjes és gépesített a termesztés télen-nyáron. A földműves minden idejét az üvegházban tölti. Családja is ott dolgozik. Kivételes eset, hogy falusi gyerek otthagyja a szülei foglalkozását és, mondjuk, főiskolára megy.

Keresztül-kasul Belgiumon — de nem gyalog