Irodalmi Szemle, 1967
1967/1 - FOLYÓIRATSZEMLE - Brogyányi Béla: A Frankfurti Irodalmi Fórum
Fayad Jamis a Nagyvilág 1965/5. számában a következőket mondja: „Célom a jó spanyol vers. Ha a fordított vers túlságosan fordítás ízű, nem válik igazán részévé a spanyol irodalomnak. Ha csak lehet, formahűen fordítom Attilát, ha nem, szabadversben. A spanyol lírában a szabadvers amúgy is egyre inkább tért hódít és a korszerű költészet egyik legkedveltebb formájának tekintik. Attila pedig korszerű költő, nagyon is az ... József Attila lírája Latin-Amerikában Pablo Nerudáé mellé kerül majd.“ Mindenképpen meglepő Jamis formahűsége és mélyen árnyalt átérzése a lefordított versekben, még olyan nehézségek ellenére is, amelyeket a bőbeszédű körülményes „nehézkesebben archaizáló“ spanyol nyelv támaszt a fordítóval szemben, főleg a magyar líra hagyományait követő József Attila átültetésekor. Az irodalmi művek mellett két kiváló magyar grafikus: Würtz Adám és Kass János illusztrációi egészítik ki az UNION magyar számát. Érdeklődéssel várjuk a következőt, amely — a szerkesztőség közlése szerint — az élő cseh, szlovák és lengyel irodalmat kívánja bemutatni. Mikola Anikó a Frankfurti Irodalmi Fórum Minden irodalmi összejövetelre, amelyet nem Hans Werner Richter rendez, gyanús szemmel néznek a Szövetségi Köztársaságban: a kitagadottak, a különállók gyűltek egybe, mondják, hogy a Gruppé 47 monopóliuma ellen szolidaritásukat demonstrálják. Ha programjukra felolvasásokat is tűznek, nehezen moshatják le magukról a Gruppé 47 utánzásának gyanúját. A televízió kiküldött tudósítói a Frankfurti Irodalmi Fórumot megnyitó sajtókonferencián Horst Bingelnek, a frankfurti írónak, a Streit-Zeit-Schrift című folyóirat kiadójának a bejelentését várták arról, hogyan viszonyul a Fórum1 a Gruppé 47-hez. A bejelentés nem teljesítette a szenzációt sejtő tudósítók várakozásait: a Frankfurti Irodalmi Fórum bejegyzett egyesület, nem kíván újabb csoportosulást kialakítani, hanem az irodalom és az olvasóközönség viszonyát alkarja elmélyítem, magyarázta Horst Bingel, aki a Fórum ülésén elnökölt. Azért választatták Frankfurtot az összejövetelek állandó helyéül, mert az irodalom ebben a városban az évről évire megrendezett könyvvásárokon mint kiállítási tárgy és kiadói termék szerepel. Szeretnék, ha a város lakói az irodalom valódi lényegét az ailkotás folyamatában ismernék meg. A Fórum ötlete már évekkel ezelőtt megszületett, de szabályait és munkamódszerét csak egy éve fektették le. Az alapító tagok névsorában Günther Busch, a Suhrkamp Kiadó lektora, Helmut Scheffel műfordító és a Frankfurter Allgemeine Zeitung irodalmi rovatának szerkesztője, továbbá több ügyvéd, könyvkiadó, kereskedő stb. is szerepelt — csupa olyan frankfurti polgár, aki az irodalom iránt érdeklődik. November 3-án nyitották meg a Fórumolt körülbelül nyolcvan író, kritikus és műfordító jelenlétében. Angliából, Ausztriából, Belgiumból, Csehszlovákiából (Jirí Hájek és Peter Hrivnák), Franciaországból, Jugoszláviából, Luxemburgból és Svájcból érkeztek íiróvendégek Frankfurtba. A nyugatnémet írókat többek között Horst Biendk, Walter Höllerer, Karl Krolow, Walter Weyrauch képviselte sok-sok nagyon fiatal író és kritikus kíséretében. Az első irodalmi esten az Angliában élő Erich Fried olvasta fel Vietnam-verseit, majd megkezdődtek a kritikusok és a szerzők eszmecseréi, vitái. Huszonegy szerző olvasta fel írását, mindegyiküknek jogában állt a felolvasott szöveget megmagyarázni, és a kritika támadásai ellen megvédelmezni. Feltűnő, mennyire ingerülten reagáltak a nevesebb kritikusok egy-egy gyöngébb szövegre, s a vita hevében sokszor eltértek a felolvasott művektől, úgyhogy néhány fiatal szerző éppolyan bizonytalanul vagy öntudatosan távozott, mint érkezett.
