Irodalmi Szemle, 1967

1967/8 - Szenes Erzsi: Tiszta szívvel

nek adatik meg, hogy egy nemzeti kultúra levágott hajtását kétszer lássa rügyezni. S végigszenvedje a rügyek megszaggatását is, és közben ne lankadjon, hanem bízzon a természet erejében, a megmaradásban, mely véres áldozatokat követel.

Ezt csinálta végig Fábry Zoltán. Erkölcsi lámpásává vált irodalmunknak és minden szellemi mozgalmunknak. Azért állt mellénk is, fiatalok mellé, mert tudta, hogy szükségünk van rá. S mi is ezért fordultunk ős fordulunk hozzá.

S mellettünk volt akkor is, mikor első találkozásunkat szerveztük, hogy mi, az ország különböző részeiben élő magyar fiatalok, megismerjük egymást, s elmentünk hozzá, Stószra, ember-magyarságunk zarándokhelyére, hitet meríteni az ő egyetemes magyarságától.

S Ö azt adta, amire legnagyobb szükségünk volt: a megfogalmazott eszmét: emberség és egyetemesség. Egy évvel ezelőtt azt üzente nekünk az abarai táborba: „Legyetek és maradiatok példaadóan emberek az emberségben, és nyelvetekber^hű magyarok". 0 mindig ez volt. S ha megmérjük magunkat, hogy mit tettünk eddig, csak az ő mércéjével mérhetjük. Hetvenedik születésnapjára pedig csak ennyit üzenhetünk és kívánhatunk: teljesítjük üzenetét.

A József Attila Ifjúsági Klub tagjai

Kassák Lajos: Tusrajz, 1920