Irodalmi Szemle, 1967
1967/8 - (t): Konkrét költészet
konkrét költészet Mi a konkrét költészetben a konkrét? Előző számunkban Fábry Zoltán nyelvezetének költőiségét bizonyítva már idéztük egyszer Sinkő Ervint, talán nem lesz baj, ha most megint ővele érvelünk: „A költői mű esztétikai kvalitása és esztétikai értéke, igazsága... semmiképp sem az objektív tartalomtól, az objektív, történelmi-társadalmi tényezők által meghatározott témáktól és megismerésektől függ." Ezt a felismerést fokozzák a dada mai utódai, a „konkrét" költők ad absurdum, mikor a költészetből száműzik a vers tartalmi és nyelvi anyagát egy motívum köré szervező gondolatot. Persze, a modern költészetnek már régen nem a gondolat, hanem a gondolkodás folyamata, a különböző tartalmi és formai motívumokat egymásnak feszítő dialektika a lényege, csakhogy míg mondjuk Eluard-nál ennek a költői „dialektikának“ maga a gondolat is természetes anyaga l innen belső monumentalitása!), addig a „konkrét“ költők kizárólagosan a vers konkrét nyelvi anyagára támaszkodnak. Ladislav Novák nemrég megjelent kötete (Pocta Jacksonu Pollockovi, Mladá fronta, 1967) nem mindenben példa az elmondottakra, habár szerzőjét a cseh „konkrétak" között tartják számon. Az itt közölt „Tiszteletadás Jackson Pollock- nak“ c. szemelvényt pl. a hagyományos prózaverstől csak a szöveg térbeli elhelyezése (sorközépi kihagyások), egy-két álrím s hangsúly eltolások különböztetik meg. „Az abszurdumban“ című viszont már tipikusan „konkrét" vers; lehetne akár egy kibernetikai számítógép feladatmegoldása is. A gépbe programozott anyag a vers fogalmi motívumainak (az ellipszis, a kör, a négyzet stb., s az ezek közötti „lehetséges“ viszonyok, a harag, a gyűlölet stb.) az összessége, s a költő nem csinál egyebet, csak variál. Fáradhatatlanul és játékosan, s éber intellektussal várja, hogy a számtalan variációból előcsillanjon a költészet. Végeredményben tehát a konkrét vers a szó szoros értelmében a költészet keresése. Monoton s kitartó kísérletezés a vers építőanyagának elemeivel, s mint ilyen, figyelmet érdemel. (t) Kassák Lajos: Képarchitektúra, olaj, 1921