Irodalmi Szemle, 1967
1967/8
„Ha ennek a szónak, pionír, van valami értelme, azt elsősorban Kassákra kell alkalmazni. Szerencsére, számára a művészet soha nem jelentette a szellemi csavargások egyszerű kalandját, hanem a biztonságnak egy elemét, amelyen a század szilárd rétege is alapszik, mintegy új tartalmat fogalmazva meg. Tevékenysége révén a húszas évek óta elvitathatatlan helyet foglal el a modern kultúra atyjai között.“ (Michel Seuphor előszava az 1960-ban a párizsi Galerié Denise-René-ben rendezett kiállítás katalógusában.) „Kassák közelebb hozott bennünket az absztrakció eredetéhez, ő a pionírok korszakából való, a nagy képzőművészeti forradalmak pezsgésében van a helye, amelyek lezajlottak Európában a század első tizedében és ő műveit ebben áz értelemben alkotta meg, ezeknek bizonyos elveivel egyetértésben, másokkal szembehelyezkedve. Gazdag forrongás volt körülötte, de ő megvonta saját útját, amely szigorú, komoly és világító. Író és festő, kemény akaratú ember, vizsgál, vitatkozik, dönt. És megteremti saját tisztaságát, amely hajlíthatatlan és kristályosán csillogó.“ (Jean Cassou előszava az 1961-es Kassák—Vasarely albumban.) „... Kassák képarchitektúrájában a kollektív civilizáció emberisége nyilvánul meg szigorú hatalommal. Fékevesztett egyéni indulatok mai káosza fölött egyszerű tiszta tér és formaviszonylatok tartják magasan a jövőt. Ennek a hitnek és akaratnak a fatalizmusa fölöslegessé tesz minden kérdést, mely a tárgyi szemlélet hiányának okát kutatná. A tárgytalanság itt nem világ elől való futást, nem romantikát jelent; még kevésbé misztikus testen-túl-valóságot, hanem egy kéiiclhctetlen forradalmi akarat új törvény- és életszabását... Nem törődik a részletekkel, a végső egy igazság relativitások adta fény, szín és formatöréseivel. Ezért nem ábrázol embert, proletárt, kapitalistát, vagy amit még kívánni találhatna a politikai közérthetőség realizmusa. Ezért konstruál. De szerkezeteiben a tárgyi szemléletek ezer lehetősége kínálkozik a jövőre nézve és a jövő legkézzelfoghatóbb realizmusa sem lehet más, mint egy önmagában is architektúrához jutott kollektív valóságnak a formába sugárzása.“ (Mátyás Péter—Kállai Ernő): Kassák Lajos. MA 1921. „... Kassák hangját meghallottuk a képarchitektúrák párnázott falán keresztül is ... Azt mondta Kassák Lajos, hogy ő nem művészetet csinál a régi értelemben, hanem úgyszólván csak felkiáltó jeleket dob az embertömegek közé...“ (Rabinovszky Máriusz: Kassák Lajos mint képépítész. Nyugat 1928. március) „... A húszas évek elején Mondriannal történt személyes találkozás után Kassák csodálatos céltudattal és biztonsággal fog hozzá a konstruktivista festészethez, mellőzve a véletlent és a benyomások impresszióját és az egzakt geometrikus formákkal érzéki és átgondolt színességgel sajátos művészi kifejezéshez jut.“ (Jaromír Horec, Výtvarná Práce XI. évf. 15—16. sz.) „... Nagy tehetségű költő, nagy lélek, egyéni kutató, posztexpresszionista tudója a misztériumok varázsának, ugyanakkor belemerül az emberi szolidaritásba, kiáltásai, lendületei, reménytelensége, felhívása a megegyezésre, mindezek révén Kassák Lajos hatalmas megtestesítője a rendtevésnek ...“ (A. B.: Hódolat Kassák Lajosnak. Combat 1963. II. 27.)
