Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - DISPUTA - Kardos István: A társadalmi szerep

nia kell, szerepátfedésről van szó, ami már rendkívül bonyolult jelenség.8 Az elmondottak alapján is láthatjuk: az emberi együttélés megkívánja, hogy ki-ki több szerepet játsszék, esetleg a szerepek egész sorát válla/lja. Ezek szerint az ember szerepjátékénak rendszere a különböző szerepek külön-külön, Szerepfedések esetén egyszerre való játszásából tevődik össze.

Szociológiai szempontból is fontos tudatosítani, hogy a szubjektív én és a szerep, de az egyén egyes szerepei közoltt is van ellentmondás. Ezért a szerepjáték mint társsdalmasulási folyamat éppen ellentmondásos jellege miatt sok energiát, ép idegrendszert és műveltséget igényel.

Konkrét kutatások is bizonyítják, hogy a szerep realizálásának sok föltétele van. Legjelentősebbek a következők:

1. Megfelelő biológiai, lélektani és intellektuális adottságok, képességek. (E föltétel hiányában szenved például az az ember is, aki tudatosítja szerepét, és játszaná iis, ha műveltsége „felérne“ a szerepig. Ezek az emberek gyakran erőltetik a szerepet — „játsszák az úriembert“ — s nevetséges, sőt sajnálatra méltó torzóként hatnak.)

2. A társadalmi pozícióval szembeni elvárások helyes értelmezése. (Ennek hiányáról van szó abban az esetben, amikor a pedellus az iskolaigazgató szerepét játssza, vagy az osztályfőnök az irodaszolgáét.)

3. A társadalmi pozícióval szembeni valamennyi elvárás tudatosítása. (Ezt a föltételt hiányolhatjuk például annál az újságírónál, aki bár példás erkölcsű a munkahelyén és a „hivatalos“ életben, de máshol szívesen „megfeledkezik“ arról, hogy csupán jelenlétével is egy sajtószerv képviselője...)

4. A heterogén társasággal való alkalmi érintkezés mellőzése. (Számos alkalmi szerepátfedés szerepzavarokat vált ki, amely konfliktusok forrása lehet.)

5. A csoporttal való azonosság foka. (Az azonossági fok felismerése magas fokú műveltséget és emberismeretet igényel. A túldimenzionált bizalmaskodás legalább annyira visszatetsző, mint a zárkózottság. A „megfelelő hangvétel“ hiánya nem egyszer a csoportból váló kiközösítést, az emberektől való elidegenedést vonhatja magával.)

A társadalmi szerep helyes játszása összefüggésben van a reflex-én hitelességi fokával. Mint már utaltunk rá, reflex-énnek nevezzük azt az ént, amely annak alapján alakul ki bennem, amit elképzelek saját énem (szubjektív énem) mások tudatában való visszatükröződéséről. Vagyis nem más, mint elképzelésem képe arról, hogy embertársaim hogyan ítélnek meg. A reflex-én három elemből tevődik össze:

1. Elképzelés arról, hogyan értelmeznek mások.

2. Elképzelés arról, milyen benyomást gyakoriok másokra a szó legtágabb értelmében.

3. Az elképzelt értékelés kiváltotta reakció.

Nyilvánvaló, hogy a reflex-én harmadik alkotóelemének jut a legnagyobb szerep. Aktív reakciót tartalmaz (lehet harag, sértődöttség, öröm, modor-vál- toztatás, megnyugvás, biztonságérzés, célok feladása, lelki önmarcangolás, igazságtalanság érzése, értékzavar, nyugtalanság stb.), amelynek azonban bizonytalan az alapja, hiszen a reflex-én legfeljebb külső jegyek alapján kikövetkeztetett kép.

8. Ez a példa a szerepátfedésböl származható bonyodalmakat nem illusztrálja meggyőzően, bár az apa-férj szerep átfedése is hordhat magában konfliktust kiváltó elemeket (a gyermeknevelés kapcsán jelentkeznek leggyakrabban). Az életben többszörös szerepátfedések is vannak (például XY tanár belekeveredik egy társaságba, amelynek két tagja volt tanítvány, másik két tagja tanítvány; jelen van a barátja és a fölöttese is stb. — milyen szerepet játsszon?), s ezek legtöbbször szerepzavart idéznek elő. Megjegyzendő, hogy kivételesen két személy kapcsolatában is előfordul szerepzavar (tanár, aki a barátját vagy volt tanárát vizsgáztatja!. ..).