Irodalmi Szemle, 1967

1967/1 - DISPUTA - Kardos István: A társadalmi szerep

segítséget nyújthat. Szerkesztőségünk azzal a kéréssel fordult Kardos Istvánhoz, a szociológia aspiránsához, hogy néhány cikkben jelölje meg a jelenkori marxista szociológiai kutatások legfontosabb tárgyköreit. Az alább- biakban a társadalmi szerep kérdéseit elemző tanulmányát közöljük.

Az ember társadalmi szerepével, .a szerepelvárások változásaival, a szerep- játszás autentikus jellegével, a szerep realizációjának föltételeivel, valamint a szerepminták konkrét társadalomvizsgálatának jelentőségével egyre gyakrabban foglalkozik a marxista szociológiai irodalom is.1 Különösen azok a tudományos publikációk tulajdonítanak nagy jelentőséget e témakörnek, melyeik az elméleti szociológia rendszeréről kívánnak képet nyújtani. A társadalom mik- rostruktúráját, az emberi személyiség összetevőit elemző tanulmányok pedig éppenséggel nem is mellőzhetik a szerep-problematikát. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azok a szociológiai elméleti tanulmányok, amelyek a lélektan, a szociálpszichológia, az etika, a polgári mikroszociológia stb. sajátos, gyakran szubjektivista értelmezésének következtében kialakult dzsungelban igyekeznek rendet teremteni.2

A társadalmi szerep kérdése már a múltban is leggyakrabban a személyiség vizsgálata kapcsán vetődött fel mind a lélektanban, mind a szociológiában. A Freud-féle harmadik személyiség erőfaktorban, a superegoban már nem nehéz fölfedezni az énszerep analógiáját.3 Durkheim, ;a híres francia szociológus ős filozófus a „kollektív tudat“ objektív kényszerítő hatásáról beszél, szerinte az egyéni magatartás (szerep) az egyéntől független külső kényszer determinánsa. V. Pareto5 az ember gondolati világát cselekedeteitől teszi függővé, cselekedeteit pedig a gazdasági ösztönök megsejtésétől. Marx az ember tudati világa és a társadalmi lét közötti kauzalitást bizonyítja. De elég a példákból, hiszen utalásaink csupán azt kívánták bizonyítani, hogy az emberi személyiség és a vele kapcsolatos kérdések már régóta foglalkoztatják a társadalomtudományokat.

A mai marxista szociológia és pszichológia a személyiség fogalmát a Pavlov - féle feltétlen és féltételes reflex-rendszer alapján látja tudományosan megkö- zelíthetőnek.

Szociológiai értelmezésben az ember társas kapcsolatában négy személyiségi tényező játszik szerepet.8

1. A teljesség igénye nélkül utalok a következő munkákra: Kulcsár Kálmán: A szociológiái gondolkodás fejlődése, Akadémiai Kiadó Budapest, 1966; J. Kloíáč — V. Tlustý: Soudobá sociologie, Nakladatelství politické literatúry Praha, 1965; Hegedűs András —Márkus Mária: Ember - munka - közösség, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1966; J. Szczepaňski: Základní sociologické pojmy, cseh nyelvű fordítás, Sociologická knižnice, 1966; M. Hir- szowiczová: Konfrontacje socjologiczne, 1964; szlovák nyelvű fordításban kiadta a Vydavateľstvo politickej literatúry, 1966; Andrej Sirácky: Sociológia, teória, metódy, problémy, SAV, Bratislava, 1966.

2. Kulcsár Kálmán A szociológiai gondolkodás fejlődése c. könyvében a szerep eltérő értelmezése kapcsán utal A. Rocheblave francia szociológus egyik tanulmányára (535. old.), melyben a szerző a következő megkülönböztetéseket ajánlja: társadalmi szerep, drámai szerep és személyi szerep. Kulcsár más értelmezéseket is bírálva hangsúlyozza, hogy a szerep „a társadalmi Viszonyok objektív törvényszerűségei által meghatározott tipikus cselekvésmódok"-nak felel meg. (538. old.).

3. Sigmund Freud (1856-1939) osztrák pszichiáter a pszichikumot önálló, az anyagi folyamatokkal párhuzamosan létező megismerhetetlen örök, a „tudat alatti" lelkierők által irányított valaminek tartja. Szerinte a személyiség három elemből tevődik össze: az „ŕď'-bôl (a megismerhetetlen nyers ösztönök ő-jéből) az „esro"-ból és a „superego '-ból. Az utóbbi az „énem fölötti én", a közösségi normák összessége, a ielkiismeret, a felelősségtudat stb. énje, amellyel ellenőrizni tudom az „ego"-t, azaz a tudatos énemet.

4. Émile Durkheim (1858 — 1917) a szociologizmus iskolájának megteremtője.

5. Vilfredo Pareto (1848-1923), olasz mérnök, közgazdász, szociológus.

6. J. Szszepaňszki Základni sociologické pojmy c. munkájában (a cseh nyelvű kiadásban lásd a 60. old.) csak három személyiségi tényezőről beszél, az ösztönös ént mint tényezőt mellőzi. Véleményem szerint a szerep-exponáció, de általában a szerepjáték sikere, ha

nem is elsősorban ettől a tényezőtől, de ettől is függ. Mint tényező jelentéséhez szerintem nem fér kétség.