Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Csanda Sándor: A kritikus

A Harmadvirágzásban Szabó Béla könyveit értékelve Fábry szembeszáll Az első aján­dék dogmatikus, szektás bírálatával — „A fiatalok kegyetlen, merev kritikája, mely szinte vádként szegezödött Szabó mellének, kivédhetetlenül szocialista hiányérzetet lopott beléje." Ezzel magyarázza az utána írt Mint szemünk fényét című regény pri­mitív sematizmusát. „A beszéd hitelét szavalás, plakátstílus zavarja, a leírás megreked az iskoladolgozat nívóján." Petrőczi Bálint Megbékélt emberek című elbeszélésgyűjte­ményében, majd Dénes György, Gály Olga költészetében helyesen kritizálja a frázis­veszélyt, a sematizmust, a primitív sorokat. Meglátja azt is, hogy az akkori fiatalok között Bábi a legtehetségesebb. Kiemeli élményeinek realitását, erejét, „ezért kimutat­hatóan és érezhetően igaz" a Bábi-vers. A költő kisebbségi sorsból származó humaniz­musában Győry Dezső költészetének folytatását látja. Fábry általában helyesen ítélte meg az új szlovákiai magyar irodalom alkotásait, észrevette a fejlődőt, a születő újat, de irodalmunk alapvető fogyatékosságait is; kriti­káiban számos kérdésről (sematizmus, provincializmus, expresszionizmus) tudományos mélységű elméleti fejtegetéseket találunk. Alapos esztétikai műveltsége s főként a — szinte már legendássá vált — erkölcsi magatartása alapján méltán tartjuk őt a szlo­vákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselőjének. Antonín Pele: Náci-halálmars. Tusrajz, 1945.

Next

/
Thumbnails
Contents