Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Győry Dezső: Az induló Fábry idézése
a kor tükrében 1938 Az európai ember 1938 márciusában osztrák naplót ír. £s ez nem véletlen. A barbarizmus a fegyverre hangolt Németországból betört Európába. Most először és — győztesen! A barbarizmus — ki meri még mondani, bogy ez frázis? — jött, látott és győzött, de a veszteség a miénk.. Csak veszteség tesz láthatóvá, érzékelhetővé megfoghatatlan dolgokat és fogalmakat. A győztes testvércsizmák vért nem ontottak, csak a színt és hangot száműzték. Musil nagy regényének harmadik kötetét már hiába várod: a kultúr- atmoszférát kifüstölték, hogy a vér szentségét manifesztálhassák. A kultúr- ember szerepét átvette a „véremberség“ megszállottja. Hatmillió ember az „állathős igék“ jármába került. A vesztes neve nem Német-Ausztria. Ennél több, sokkal több és pótolhatatlanabb. A vesztes: a humánum kultúrája. Ausztria Közép-Európát jelentette, ennek a területnek humanizmusát, a német maszlag tudatos kikapcsolását. Közép-Európa imperialista mérge a német expanzió volt. A gyógyulás attól függ, mennyire hat e tájakon a humanizmus ellenmérge. Csak a Hitler utálta osztrák német lehetett a kezdőlökés, mert csak ő valósíthatta meg Goethe és Nietzsche majdnem egyszövegű humánum-parancsát: „Gut deutsch sein, heisst, sich entdeutschen.“ („A jó némettság ismérve: el a németségtől.“) Ausztria példa volt és tanulság: Európa. Az osztrák német gyógyult ki a legradikálisabban a német veszedelemből, a humanizmus intellek- tualizmusát egyedül itt oldotta fel a limonádé hétköznapi lehetőséggé. Mindenütt máshol a Duna medencében a humanizmus szigetjelenség volt, csak Ausztriában vizenyősödött el kedéllyé és lett limonádés tömeglehetőség, tömegbarbarizmus kizárója, fasizmus ellensége. (Fábry Zoltán: Osztrák napló, 1938 március.) 1838 A mai manifesztáció a demokrácia védelmét — mely nem csehszlovák belügy, de közép-európai feladat — történelmi szükséggé nyilatkoztatja ki. Kérdés, hogy ezzel szemben a magyarság mint kisebbségi nemzet, a magyar nyelv mint jövőalap, ennek megfelelő elbánásban és védelemben részesül-e az itteni demokráciában? Ki tudna itt zavar nélkül igennel felelni?! A csehszlovák demokrácia élethalálharcban áll egy inferióris ellenféllel szemben. A harc legitimációja és apropója mindkét részről a kisebbségi kérdés. A fasizmus — farizeus módon — a kisebbségi kérdést csak hódítási ugródeszkának használja, mellyel szemben a demokrácia csak a kisebbségi megbékülés pozitívumát játszhatja ki. Ha a demokrácia erre képtelen: elvesztette a csatát. Épp ezért a közvetlen fronttól a legutolsó zugig, Prágától Kassáig egységes és mindenütt jelenvaló demokratikus szellemnek kell a kisebbségi megbékülést előmozdítani. Minden más az ellenség malmára hajtja a vizet! (Fábry Zoltán: Üzenet Kassán át, 1938 július, a kassai antifasiszta manifesztációs gyűlésen.)
