Irodalmi Szemle, 1967
1967/7 - Duba Gyula: Legenda és valóság
Illyés Gyula válasza Fábrynak Az Üt című folyóirat kérdéseire. (Az Ot nem közölte, az írás a szerkesztőségi iratok közt maradt fenn.) „Az Ot“ megtisztelő kérdéseire egyetlen gondolatmdnettel felelhetek. Jellegzetes vidékiességnek tartom „kultúrgócpontokról“, mint földrajzi helyekről beszélni. Kultúrgócpontot, amely felé „orientálódni“ lehetne, mint valami vasútállomás, vagy olcsó takarmánypiac felé, én Európában sehol se látok. Látok kiváló szellemeket, nagyszerű eszmeáramlatokat, melyeket azonban rövidlátás volna egyes helyekhez, vagy népekhez, vagy akár időhöz rögzíteni. Akinek van sejtelme a kultúra lényegéről, az ezekre függeszti tekintetét. Marx történelemelőttinek nevezi azt a kort, amelyben a dolgok, az anyagi érdekek uralkodnak az emberi akarat — jobb magyarság híján — az emberi szellem helyett. Hiszem, hogy ennek a történelemelőtti kornak, a kapitalizmusnak utolsó uegyedát éljük. Még káosz, anarchia és szennyes vadvizek borítják a földet, de itt-ott már látni vélem egy tisztulásnak a fényét, egy emberi hajnal oszlopait lebegni a mocsarak felett. A szellem bátorsága ez, a minden sötétséget, szolgaságot visszavető emberi méltóság tüze, vagy dühe, amely az igazi nagy szellemekben eddig is meg-megvillant a történelem folyamán. Most azonban az egész tömegeket, az emberiség lägértékesebb osztályát követi. „Orientálódni?“ Olyan ez, mintha valaki Tolsztoj helyett Jasznája Poljana felé orientálódna. Vagy az Education Sentimentale elolvasása helyett Rouen-ba utazna. Egy nép kitartó, hősi harcának példájából elsősorban a kitartást, a hősiességet tanuljuk meg és ne eredményeire spekuláljunk kancsal szemmel. A mai magyar irodalmi életben, az utódállamokéban éppúgy, mint az anyaországban értékes tehetségek mellett a legnagyobb fokú sötétséget, művelet- lenséget, jobb és baloldali kapaszdiságot,irigységet látok, rosszakaratot, hamis jelszavakat és kontárok diadalát. Szomorú ez s ezt egy politikai fordulat sem változtathatja meg gyorsan. Ha lehet összefogásról, orientációkról szó, ez ellen kell összefogni azoknak, akik a kultúra vonalán harcolnak ezért az emberi jövendőért, amelyben önökkel együtt én is törhetetlenül hiszek. Ám nem nyilatkozatokkal kell hitet tennünk, hanem fáradozásunk és szívós munkánk eredményeivel... A fenti válaszhoz írt kísérőlevél: Tisztelt Elvtársam, — megkaptam sorait, örömmel vettem a hírt_, hogy lapot indít. Kérem, küldje el, amint megjelenik s hasonlóképpen a további számokat is. Szívesen lépnék magam is munkatársai sorába, de ahogy az Ön irodalmi álláspontját ismerni vélem, s ahogy a „baloldali“ kritika engem ma beállít, egyelőre nincs ott keresni válóm. Természetesen mindez némi idő után meg fog változni — ezt bizonyosan tudom. De nem akarom, hogy „névjegyem mindenütt leadván (Gergely S. írta ezt rólam], mert nem tudni, hogy mit hoz a holnap" bárki előtt is strébernek vagy gyávának tűnjek fel. Addig is fogadja őszinte jókívánataimat, szerencsét a munkához. Üdvözlettel: Illyés Gyula. Budapest, 1931. április 11.
