Irodalmi Szemle, 1967
1967/7
Derkovits Gyula: Fametszet a „Dózsa" sorozatból, 1929. A háború és minden modern barbárság kifejezésére aligha találnánk kifejezőbb képzőművészeti ágat a fekete-fehér grafikánál, és Fábry-szá- inunk, a Fábry-eszme legméltóbb kísérőjének is a grafika kínálkozott. Fábry életművében és a felsorakoztatott művészekben ugyanaz az expresszív kifejezési eszközöket teremtő indulat lobog. A francia Honoré Daumier 1871-ben, a német Kollwittz 1924-ben, a belga Masereel 1941- ben, a spanyol Venturelli 1948-ban és a szlovák Hložník 1955-ben, ki-ki a saját eszközeivel, de már-már emberfeletti, extátikus erővel tiltakozott az ember mindennemű megcsúfolása ellen. Itt érezzük meg vala miképpen, amikor embert emberrel, művészetét művészettel kell társítanunk, az összes művészet lényegi egységét, amely valahol a dolgokat mozgató indulat egységében rejlik: ha ez az indulat torzítja a szót, a mondatot, akkor a zenei hangok hagyományos rendjét és a vonalak, formák természetes viszonyát is torzítja. így találkoznak valahol a mélyben a művészet és az élet törvényei. (KI)