Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Jerzy Harasymowicz: Versek
Jerzy Harasymoivicz egy nap a hét mélyéből A titkárnők már kora reggel óta vertyognak a telefonkagylókba varjúk a kéménybe a tűzhely jéghegy A betűk szerfölött lassan mozognak előre A postás széthordja a lapokat bennük vénasszonyharag hosszú szerkesztőségi értekezések A betűk szerfölött lassan mozognak előre A fehér kenyér még mindig ritkaság asztalomon X ársalkodhatom a teáskannával A betűk szerfölött lassan mozognak előre A szomszédban veszekednek a családi tűzhelyből pihe szóródik A gyógyszertárt már sajnos bezárták mondja egy fehér angyal A betűk szerfölött lassan mozognak előre Az utcán a huligánok füttykoncertet rendeztek ember figyelj ránk S a hó ingyen szitál az ablakon túl leszáll az alkony Zbigniew Herbert Hermes, a kutya és a csillag Hermes világgá megy. Találkozik a kutyával. — Isten vagyok — mondja kedvesen Hermes. A kutya megszagolja a lábát. — Nagyon egyedül vagyok. Az emberek elárulják az isteneket. Az állatok tudatlanok és halandók — s nekem ez kell. Este; az egésznapos csavargás után leülünk majd egy tölgyfa alá. Elmondom neked, hogy öreg vagyok, tehetetlen, és meg akarok halni. Hazudnom kell — hogy nyalogasd majd a kezemet. — Lehet — mondja a kutya egykedvűen — lehet, hogy nyalogatni fogom a kezed. Hideg, és csodálatos illata van. Mennek, mennek. Találkoznak a csillaggal. — Hermes vagyok — mondja az isten, s előveszi a legszebbik arcát. — Nem akarsz velünk jönni a világ végére? Gondoskodni fogok róla, hogy féljél, s fejed a váltamnak támaszd. — Jól van — mondja üveghangon a csillag. — Nekem mindegy, hová megyek. — De a világ vége naivság. A világnak nincs vége. Mennek, mennek. Hermes, a kutya és a csillag. Fogják egymás kezét. Hermes arra gondol, hogy ha még egyszer elindulna barátokat keresni, nem lenne ilyen szerencséje.
