Irodalmi Szemle, 1967

1967/6 - Győry Dezső: Az „újarcú magyarok" regénye

mély, nyers hit megmaradtán: három kincses szeme a böngészett gerezdnek: ők itten minden népnek igazi velejük: orosz, zsidó, magyar tán.

De furcsa zengeni éneket fájdalomban, és hinni benne még oly árván-ismeretlen mint hatodik világrész — s roppantul sejteni a tárt jövőt dalomban, s kiszólni igeként, önmagunkról, neveletlen: mireánk egy világ néz."

Simándy bizonyára olvasta ezt is és a Kassai Naplóban megjelent többi verseimet is. Ezekkel a verseimmel, már tudtam, nem Járok majd úgy, mint a Százados adósság „gyöngyszemeivel“. Kiadásuk előtt megkértem Simándyt, válogassa ki, melyiket vegyem be a kötetbe, melyiket ne a száztíz versből. „Mikor jössz értük? Hogy otthon legyek!“ „Ha elmégy hazulról, hagyd az ágyon. A tiéden, ami mehet, az asszonyodén, ami kihagyandó!" „jó!" Mentem a kritikáért, nagykíváncsian. Nem volt otthon. De az ágytakarókon ott fehérlettek a verskéziratok. Ám az ő ágyán mindössze két vers. (Hetvenedik születésnapján emlegettem el neki. „No-no, volt ott tizenkettő is!“ — mondta. Annyi nem volt!)-=• Kár, hogy Edgárék pozsonyi diákkorukban nem olvasták a Kassai Napló mellékletét, ezeket a verseket sem — járt az eszemben.

Igen, a vidéki partikuláris elzárkózottságok, Kassa—Pozsony rivalizálása... A Magyar Vasárnap talán valóban országos irodalmi fórum lesz. Hátha megismételhetném, ami a Madách-körrel sikerült?

És a láthatatlan gárda látható utánpótlása is Itt serdülne már? A sűrűn látható Edgár is e gárdába fog belenőni. S tán a társai is. Mert ő, ha még csak figyelget és fülelget is, azt hiszem, máris önbizalommal hiszi, hogy rá Is szép szerep vár, és rájön, hogy „a minket üldözéssel jut előbb a világ“. Egyelőre a kisebbségi világ.

A pozsonyi tehetséges és mozgékony Edgár már tavaly óta a prágai makkisták vezetője volt, a legokosabb, legelevenebb egyetemista. Az első szlovenszkói diák, aki a prágai német egyetemre jött filozopternek, még tavaly. Született szervező talentum. Megalakította a MAKK-ot, az akkor még kevés tagú Magyar Akadémikusok Keresztény Körét az egyetemistákból. De már tovább is ment a szervezésben: a hivatalos prágai diákegyesület mellett megalakította néhány társával a prágai magyar főiskolás cserkészek körét is. Jó taktikával a Kolozsvári Testvéreknek a XIV. században készült, a Hradzsin udvarán álló sárkányölő szobráról, a leghíresebb prágai magyar műemlék lovagjáról nevezte el Szent György-körnek. Alig néhányan voltak, de kitűnő ösztöne mozgolódott benne, amikor a MAKK mellé külön, szűkebb, kötetlenebb csoportosulást hozott létre, a csehek öregcserkész klubjának lombjai és alapszabályai árnyékában.

A tehetséges, tiszta diákvezér-publiclstával, Edgárral később jó időre megtaláltam a közös utat és a termékeny, máig tartó barátságot. A publicista és közéleti karrierre vágyó Szvatkó Pállal életpályánk csak kétszer kereszteződött Prágában, mert a 30-as években már jobbra tolódott, és Jarossék szekerét tolta. Karriert, azt csinált. De milyet? 1944-ben méltóságos úr lett, majd mauthauseni K-zetista, háborús bűnös és disszidens. Flachbart titkos, álcázott, de konok ellenségem maradt végig.

Lacus is fölfigyelt már Edgárra.

— Ez a fiú még zavaros must. De szesz lesz belőle. Van taktikai érzéke, szervező- készsége. Jó politikus válhat belőle, ha kiforr.

A kiforrás kezdetén még ide-oda csapongott, mint én a Madách-kör előtti éveimben. De ő is lángolt: bízott magában, tudott lelkesedni, tervezni és lobogni. Ezt szerettem benne.

Hiányoznék-e neki, ha most bent tartottak volna a rendőrségen?

— Neki is megmutatom a készülő kötet verseit.

Hogy miért nem mutattam meg neki aztán 1926 tavaszán?

Annak nagy sora volt.

(Folytatjuk)