Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Ozsvald Árpád: Versek
Őszi levelek, Iioan Linda Riley 9 éves brazil gyermek sablonokkal festett textilterve ■ Ozsvald Arpád engedjétek be a vándort Ne zárjátok be az ajtót a vándor előtt. Mikor elindult, köpenyébe varrták a csintalan boldogságot, lyukas zsebét hamubasült-álmokkal tömte tele az édesanyja. Hajában őrzi a hajnali derek frisseségét, szemében a források derűs tisztaságát. Nyissatok ajtót a vándor előtt. Kőlevesét kedve fűszerezi pirosra. Bizarr meséin gyerekek napszeme tágul, az öregek is szemérmesen mosolyognak. A sosevégződő utak lelke szól belőle. barlang A roppant mennyboltozat elnyelte a didergő csillagokat, a sarlótestű Holdat; a Nap fényszarvait kőfogak kapujához szögezte. Itt éltek őseink. A fáklyák füstje fekete rózsákat rajzolt a falakra. A könnyező cseppkőoszlopok alatt emberi koponyák, csontok alszanak, a nyálkás föld rengő gyomrába fogadta a halált, a védtelen csupasz élet is ide menekült. Vak rákok fehér ollója között fennakadt a tenyérnyi patak csöndje. Skorpiók, gőték, ördögarcú denevérek serege foglalta vissza e kővilágot. S az embert, aki örökké a fényre vágyott, hányszor űzte e sötét torokba a félelem?!
