Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Csanda Sándor: Emlékek Forbáth Imréről
Csanda Sándor Emlékek Forbáth Imréről Forbáth halála megrázó esemény, és súlyos vesztesége irodalmunknak. Nemcsak mint költő, hanem mint ember is rendkívüli egyéniség volt, kettőnk ismeretsége is szokatlan módon kezdődött. Különös küldeményt hozott nekem a posta 1954-ben, a Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének címezve. Egy Wozniak nevű ember Teplicéről elküldte Forbáth versesköteteit, s hosszabb levélben arról értesített, hogy olvasta, amit egy tankönyvben a szlovákiai magyar irodalomról írtam. Buzdított, hogy folytassam a két világháború közötti magyar irodalom feltárását, külön is figyelmembe ajánlotta Vozári Dezső líráját. Forbáthról egy szót sem írt, pedig a küldemény alapján valószínűnek látszott, hogy őt is ismeri. Ezután levelezni kezdtem „Wozniakkal“, aki megírta, hogy jól ismeri a csehszlovákiai magyar irodalmat, a prágai Magyar Kultúra könyvkereskedésében szokta megvenni kiadványainkat, mindenről szívesen tájékoztatott, csak Forbáth iránt érdeklődő kérdéseimre nem válaszolt. Mintegy másfél éves baráti levelezgetés után közöltem Wozniakkal, hogy meglátogatom egy éppen Teplicén dolgozó rokonomat, s ez alkalommal szeretném őt is felkeresni. Erre a levelemre ugyanazzal a kézírással Forbáth válaszolt. Elnézést kérve közölte, hogy az előző leveleket is ő írta, Wozniak barátja, aki vele együtt lakik, nem is tud magyarul, s előre is lelkesedve örült találkozásunknak. (Addig Pozsonyban senki sem ismerte Forbáth címét, mert az ötvenes évek elején kissé rejtőzködve élt.) Teplicén újabb meglepetések értek. Fogorvosnő rokonom vacsora közben elmondta, hogy együtt dolgozik egy doktor Fuchs nevű „igen érdekes jópofával“, aki gyakran emlegeti, hogy magyar költő volt, cfe ebből kollégái csak annyit hisznek el, hogy magyar származású, mert csehül nem beszél tökéletesen, pedig sem felesége, sem gyermekei nem tudnak magyarul. Egyébként is sok titokzatosság van körülötte, azt is beszélik, hogy „nagy fejes“ volt, de politikai karrierje valahol, valamiért törést szenvedett; bohém életmódjáról pedig ismeri őt a fürdőváros valamennyi orvosa. Nem volt nehéz rájönnünk, hogy rokonom érdekes és bohém kollégája csak Forbáth lehet, de ezen a nevét őt Teplicén még leközelebbi kollégái sem ismerték. Másnap reggel felhívtam a lakását; felesége vette fel a kagylót, és közölte, hogy férjét előző nap kórházba kellett szállítani, s arra kért, hogy ott feltétlenül látogassam meg. Arra a kérésemre, hogy szeretném lakásukon is megtekinteni Forbáthnak egyes írókkal folytatott levelezését, felesége kitérően válaszolva azt ismételgette, hogy keressem fel férjét a kórházban. A kórházban egy markáns arcú, elhanyagolt külsejű férfit találtam; már türelmetlenül várt. Kölcsönös örömmel üdvözöltük egymást. Panaszkodva mondta, hogy az előző napokban epebántalmai voltak, de látásomra egészen meggyógyult; mindjárt fel is kelt, és a folyosóra invitált. Láttam, hogy ő itt nem közönséges beteg, az orvosok kollégájuknak tekintik. Azt is mondta, hogy már
