Irodalmi Szemle, 1967

1967/5 - Peter Cheyney: Bosszú chicagói módra

— Ma éjjel valaki lepuffantotta Jimmy Pereirát, Kétszeres — mondja. — A. Mitzler 73-as szobájának az ablakában lőtték le, az ablak a Penfold fürdőszobájára néz. Magát ma este hét tizenötkor látták a Penfold bárjában. Nos, mit szól hozzá,, kisfiú?

— Mihez? — háborodik fel Kétszeres. Talán nem gondolja, hogy én puffantottawi le Pereirát?

Snetkin vigyorog.

— Nem gondolom, de tudom — feleli. — Maga lőtte le a Penfold fürdőszobájából, a fasoron keresztül.

— Ügy — mondja Kétszeres. — Maga vicces fiú. Szóval én lőttem le, úgye? Jimmy Pereirát, igaz-e? Mondja, honnan szedi mindezt, Snetkin? Hisz én nem is láttam Pereirát.

Snetkin megint vigyorog.

— Ide süssön, kisfiú — mondja —, Pereira nője, a Vörös Jenny telefonált hét húszkor, hogy látta magát a Penfold-bárban, és maga azt mondta, hogy felmegy,, és kicsinálja Jimmy Pereirát. Nos? Felment és megtette, igaz-e?

Kétszeres szaporán törte a fejét. Emlékezett Jenny tágranyllt kék szemére. Rájött, hogy benne van a lében, és jobb, ha köpi, amit tud. Elmondja hát Snetkinnek a történteket.

Snetkin még jobban nevet.

— Mese habbal, Kétszeres — mondja —, csakhogy én nem veszem be. Először is hadd mondjam el én a magamét. Pereira a Mitzlerbe nem hétkor, hanem már hatkor megérkezett, és rögtön elküldte a lányt a dohányért, aki el is hozta neki. A táska a pénzzel együtt ott volt a hulla mellett. Mondja csak, mit rejteget abban a táskában? — kérdi Snetkin vigyorogva.

Feláll, átmegy a szobán és felkapja a táskát. Fogja a zsebkését, elmetszi a zárat és kifordítja a táskát, amelyikből két 0,39-at automata Colt pottyan ki.

Snetkin felkapja az egyiket, és megszagolja. Azután a másikat, és kihúzza a zárat.

— Nos, kisfiú — fordult Kétszereshez — ide süssön. Ebből a revolverből két lövést adtak le és Pereira testében is két golyót találtunk. Apafej, szabad az út a villamosszék felé.

Ez egyszer a markunkban van.

Kétszeres egy szót se szólt. Gondolkozik. Emlékszik, mit mondott Jennynek az állomáson, hogy még mindig a szép buta liba.

Behúzták a csőbe. Ránéz Snetkinre, és vigyorog.

— Vége, Snetkin — mondja. Bárki is keresztelt el Kétszeresnek, igaza volt. Másodszor nem lehet a nő eszén túljárni.

Kinyújtja a kezét, hogy Snetkin rákapcsolhassa a bilincset.

— Indulhatunk, fiúk — mondja Kétszeres.

Hocman Gábor fordítása