Irodalmi Szemle, 1967

1967/4 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Kaczér Illés

Kaczér Illés

A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált Írók közül Kaczér Illés egyike azon keveseknek, akik egészen 1938-ig hazánkban maradtak, s itt jelentős irodalmi és publicisztikai tevékenységet fejtettek ki.

Szatmárban született, 1887-ben; az első világháború után egy ideig Bécsben, majd Erdélyban élt. 1938-ban Londonba emigrált, innen pedig Izraelbe költözött. Nálunk a húszas évektől kezdve progresszív polgári lapokban publikálta írásait, 1933-tól a pozsonyi Magyar Újság egyik szerkesztője voit. Irodalmi munkásságát még a régi Magyarországon kezdte, az első világháború alatt több elbeszélésgyűjteménye jelent meg. Csehszlovákiában nagy sikert aratott Sziámi ikrek című burleszkjével, melyet a pozsonyi Nemzeti Színház mutatott be.

1926-ban a kassai Renaissance Könyvtár adta ki Dr. Hulla című elbeszélésgyűjteményét. A Dr. Hulla című füzet Kaczérnak néhány rövid, kezdetleges elbeszélését tartalmazza. Elbeszélésein újságírói rutin látszik: kedveli a váratlan, szenzáciőszerfi fordulatokat, a külföldi utazásaiból merített témákat stb.

Kaczér fő művét, Ikongó nem hal meg című kétkötetes regényét 1936-ban adja ki a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság. (A mű első változata 1933—34-ben folytatásokban jelent meg a Magyar Újságban, Fekete tragédia címmel.) Hőse, Ndzsangézi, kongói néger, aki Párizsba kerül, s cipőtisztító lesz. Véletlenül megismerkedik egy amerikai milliomos lányával, Annabellel, aki férjhezmenetele előtt Párizsba jött „kitombolni“ magát. A lány- nyal együtt modellt áll egy francia festőnek, aki igazi barátjává válik. A néger az elnyomott faj ösztönös bámulatával s tragikus vágyakozásával szeret bele a milliomos lányba, s az apa által fogadott magándetektívek fenyegető magatartásával sem törődve utána megy Amerikába is, ahol meglincselik. Mindez a rendkívül szerteágazó cselekménynek csupán fő vonalát jelzi, van a könyvben rengeteg szerelmi kaland, számos politikai probléma, afrikai rege, stb. is. Sándor László a Korunkban közölt kritikájában találóan állapítja meg a könyvről: „Kár, hogy Kaczér nem tudta levetkőzni munka közben az újságírót. A zsurna- liszta szenzációhajhászásával igyekezett a regényt lehetőleg az első sortól az utolsóig érdekfeszítővé és izgatóvá tenni. Szinte látszik rajta, attól tartott, hogy unalmassá válik és az olvasó érdektelen leteszi a könyvet. Persze, vannak pozitívumai is a könyvnek. Sikerült alakot rajzolt Kaczér Rebekében. Nagyon rokonszenves és elhihető. Ügyesen állítja be a feketék alacsonyabbrendűségi érzését a fehérekkel szemben. Ndzsangézi lélekrajzának ez a része valóban megkapó és találó.“ (Ikongó nem hal meg. K. 1936. 987—8.)

A néger hős tragédiájának ábrázolásával az írónak kétségkívül fajgyűlöletellenes, s antifasiszta célja volt. A négerüldözés és a gyarmati felszabadító mozgalmak és tüntetések bemutatásán kívül a mű néhány részlete a hitleri fasizmust is érinti. A regény rendkívül dinamikus pergésű, csupa mozgás és cselekmény, az egyes fejezetek gyakran filmszerűen váltakoznak. Mondanivalójának számos motívumát olyan történelmi jelentőségű események teszik ma érdekessé és aktuálissá, mint pl. a legújabb kongói változások, az afrikai négerek függetlenségi harcai és hasonlók. A mű számos fejezete, főként az Amerikában játszódók, a detektlvregények felületességére és szenzációhajhászására emlékeztetnek.

Az elmondottakon kívül Kaczér Illés figyelemre méltó, mint antifasiszta publicista is, s kiváló képviselője egy új műfajnak, a szociális mesének. Meséit 1937-ben két kötetbe gyűjtötte össze: Kőtojásból kőmadár; Gödölyét, gödölyét. Ezek főként felnőttekhez szólnak („mesék mindenkinek“), de az utóbbi kötet mondanivalóját az ifjúság is könnyen megérti. A Kőtojásból kőmadár antifasiszta meseciklus, főhősében, a Márványcinegében, Hitlerre ismerünk: „Még bajusza is